Van itt olyan férfi, aki 20 évesen már elkezdte a "felnőtt" életet ( és nem több most 23-25nél)?

Én 19 évesen kezdtem, volt olyan hely ahol dolgoztam 10 lány között én voltam az egyetlen fiú, ez elég furcsa volt azok után hogy például középsuliban nem volt egyetlen lány sem az osztályunkban. Azóta volt 3 bnőm volt, sajnos egyik sem lett tartós, de nem ezen múlt. A régi barátok még megvannak csak már nem tartjuk olyan gyakran a kapcsolatot.

24 vagyok most.

A barátom is 18 éves kora óta dolgozott, most egy évet kihagyott (21 éves), mert tanult, aztán megy megint vissza. Mi 2 éve vagyunk együtt, tehát nem hatott negatívan a kapcsolataira, lettek új barátai, stb.

Én is nagyon nehezen viselem.Nekem már 22 éves koromban elkezdődött,amikor csúsztam fősulin.De igazából az,hogy egyedül maradtam,annak a jele,hogy nem voltak körülöttem igazi barátok,akikben megbízhatnék.Mert arra van időd,amire akarod,hogy legyen.Nekik rám nem volt idejük,csak akkor,ha kellett nekik valami.Gimiben engem is nagyon sok ember vett körül és még mindig hiányzik.Most meg örülök,ha pár barátommal tudok találkozni,velük is szökőévben egyszer,mert mindenki el van foglalva a saját dolgaival.Még az általános is hiányzik és ez szégyen,mert anno már alig vártam,hogy elballagjak,annyira utáltam.De most azt mondom,hogy még abban a nyomorult környezetben is több örömöm volt,mint itt a nagy büdös semmiben.Sz@r a felnőtt élet és a világ is egyre rosszabb lesz.Én néha már abban reménykedek,hogy igaz a jóslat és karácsonykor tényleg világvége lesz,jön egy nagy meteor és mind meghalunk.Mert ennek a vegetálós életnek nem sok értelme van,ennél még a halál is jobb.Igyekszem nem túl pesszimista lenni,de nagyon elkeserítő,amit látok magam körül.