Elitélendő amit teszek? Alapvetően nagyon kedves természet vagyok mindent elnézek de ez már sok.

Mélységesen megértelek, mert az én anyósom amikor megtudta, hogy babánk lesz, csak fintorgott és azt mondta, hogy ugyan minek az nekünk... Gondolhatod, hogy milyen sz..rul esett! Akkor megfogadtam, hogy nem is láthatja a picit, aki nem örül neki előre, annak nem mutogatom. Aztán totál felháborított, hogy amikor egy ebéd keretében találkozott anyámmal, az meg egyfolytában a babáról áradozott, akkor az anyósom is rákezdte, hogy igen, mennyire várja ő is. Engem meg kioktatott - mert voltunk a 21. héten 4D-n és beszélgettünk a párommal róla, hogy a vége felé esetleg újra elmennénk - hogy higgyem el, legalább anyira szeretné ő is látni a picurt, mint én, de legyek türelmes, én se várom jobban, mint ő, de hát árt a babának a sok uh.... Majdnem felrobbantam! Csak azért nem küldtem el a búsba, mert a párommal nem akartam ezt megcsinálni, mégiscsak az anyja. Szóval teljesen értem az érzéseidet. De azt gondolom, a párommal nem tehetem meg, hogy teljesen összerúgjam a port az anyjával, mert az a kedvesemnek is fájna, bár teljességgel igazat ad nekem. De hát az anyja. Azt viszont megbeszéltük, hogy megnézheti a picit az anyósom, de egy percre se kapja meg felügyelet nélkül. Valószínűleg a kezébe se igen adom, csak ha elkerülhetetlen, akkor is csak egy pillanatra. Remélhetőleg Réka baba torkaszakadtából ordítani fog, ha meg akarja fogni!:-)))

Tarts ki, sajnos néhányunknak ilyen anyós jutott. Boldog babavárást, könnyű szülést és sok boldogságot a picihez!

31 hetes pocakos "sorstárs"

Őszinte leszek,és ne haragudj,ha megbántalak.

A lakást magatoknak vagy az anyósodéknak vettétek?Én tudom,hogy mennyire nehéz egy gyerekkel,lakásba belevágni,és mekkora gubancokat tud okozni,ha hóvégén csak pár ezer forintod marad,hogy enni tudj 1-1,5 hétig,mert mi is voltunk/vagyunk ilyen helyzetben.Örülök neki,ha valaki valamivel segít,akár csak egy tányér kaja legyen az,de hogy ez megjelenjen nálam, mint elvárás???A pofámról sülne le a bőr.Nem azért élünk együtt,hogy ők segítsenek,sem anyámék sem apósomék.Persze,néha jól jön,de anélkül is meg kell tudni élni.Nem a szüleink dolga,hogy ha saját lábra állunk,akkor is támogassanak,abból a korból,aki gyereket vállal már nőljön ki!

A gyereket sem nekik szülöm,hanem magunknak.

Apósomnak,anyósomnak,ha azt mondanám,hogy nem láthatják a gyereket kitérnének a hitükből,pedig anyósom nem egy jó természet,és apósom sem lesz a legjobb hatással rá,de ezt ki kell bírni,hiszen ah mondják a nagyszülők azért vannak,hogy elrontsák az unokát.Ugyanez a véleményem a dédszülőkről(szerencsére nálunk ebből is népes társaság van,és még egy ükmamával is büszkélkedhetünk.)

Szóval szerintem azért kicsit groteszk hozzáállás,hogy várandósság alatt fizesd meg,és akkor láthatod majd az unokád.

Amikor az első babát terveztük, akkor mindig azt válaszolták: minek az nektek még. Erre a párom azt mondta, majd csak akkor szólunk mikor terhes leszel. Úgy is volt. Anyósom akkor elsírta magát a telefonba. Akkor szentül hittem, az örömtől, de azóta már nem vagyok biztos benne.

A második gyerek tervezésekor is mindig azt kaptuk, még az elsőse nőtt fel. Erre újra úgy döntöttünk, majd akkor mondjuk el ha összejött. Eredmény: az anyukám úgy halt meg, hogy nem tudta, tervezzük a második babát. ez azóta is fáj nekem. Mikor terhes lettem, anyósom hosszú csend után azt mondta a telefonba: Hát neked kell tudni, örülsz e neki.

Én ennek a szuper fogadtatásnak nagyon tudtam örülni :S Még se jutott eszembe, hogy eltiltsam őket a gyerekektől. Hiszen anyósom a kicsik egyetlen nagymamija. A vicc az egészben: a kislány imádja a nagyiját és azóta anyósom is nagyon szereti a kisebb gyereket is.

Teljesen megértelek!

Az én anyósom mióta terhes vagyok, annyit nem kérdezett, hogy vagyok. Mikor meg akartuk mondani az örömhírt, akkor 3 méterről ránézett a kiskönyvemre, és annyit mondott, látott ő már ilyet! Gondolhatod milyen égő volt az egész család előtt! Na én akkor ugyanezt mondtam mint te, és azóta is tartom magam hozzá. Még a videót sem mutattam meg neki. Minek?! Úgysem érdekli! A párom teljesen igazat ad nekem, és úgy van vele, hogy én leszek az anyja, én döntök arról, hogy kinek adom a kezébe a gyermekemet! Anyósomnak biztos hogy neeeeeeeeeeem!