Most mit kellene tennem? Kétségbe vagyok esve.

15 évesen az lenne a furcsa, ha rendben lenne tested-lelked, és jól kijönnél a családoddal.

Nyugi, múló állapot a kamaszkor. Még pár év, és "normális" leszel.

Ha úgy érzed, egy szakember tudna veled mit kezdeni ez ügyben, akkor menj. Ha nem tudod megbeszélni a szüleiddel, hogy neked erre szükséged van, akkor is van lehetőség. Az iskoládban nincs pszichológus?

Esetleg mehetsz magánrendelésre. Fogalmam sincs, kell-e szülői beleegyezés, de szerintem nem kell. Ennek nézz utána.

Szia!

Nem a legtökéletesebb megoldás, de online tanácsadásra gondoltál már? Ha segíteni nem is biztos, hogy tudnak, csak előbbre lennél vele, esetleg meg tudnák mondani, hová fordulhatsz személyesen.

Lehet, hogy ez amúgy egyértelmű, csak én vagyok már nagyon fáradt, de az identitásod miatt keresnél pszichológust, vagy azért, mert a családod viccet csinált ebből az egészből?

"A nemi identitás az a nemi szerep amellyel egy személy azonosul; tehát hogy valaki férfiként, nőként vagy esetleg valahogy máshogy határozza meg önmagát." Rengetegen vannak, akik nem egyértelműen nőként vagy férfiként tekintenek magukra. (Hogy ez mennyire "normális", azt nem vagyok kompetens eldönteni.) Ezt csak azért írtam le, hogy tudd, ha akarsz beszélni valakivel, aki ugyan nem szakember, de hozzád hasonlóan megkérdőjelezte már a saját identitását, és "valahogy máshogy" határozza meg (genderqueer, genderfluid, stb.), biztos találsz olyat, aki szóba áll veled. Neten általában elég közvetlenek. Igazából nem akarlak erre biztatni, hátha csak még jobban összezavar. A nagy részük mindenképp arról próbálna meggyőzni, hogy ez így teljesen rendben van, de ez nem biztos, hogy jó dolog, mert lehet, hogy nálad más van a háttérben, vagy ez nem egy tartós állapot.

Ha triviális dolgokat írtam le, csak hagyd figyelmen kívül az utolsó bekezdést.

Na te vagy a szakasztott másom. Hallod, én kiskoromba totál ugyan ilyen voltam, mint te, Csak én nem oókembernek öltöztem, hanem batmannek. :D Meg mindig nagyon szerettem a fegyvereket, szóval volt otthon egy rakás játék kard, meg játék puska. Aztán kiskoromban nagoyn hosszú volt a hajam, de levágattattam, felvettem ilyen terepszínű zubbonyt, meg nadrágot, még katona sapkám is volt. Játék puskát a kézbe és úgy mentem ki az amúgy rendőr apummal nagypapámhoz. :D Aztán mindig fiú akartam lenni, mert akkor azt mondtam, hogy a lányok totál bénák, unalmasak és a fiúknak sokkal mozgalmasabb az életük az udvaron. (igaz is :D)

Hát. A helyzet az, hogy nem sokban változtam... Fegyver imádatom töretlen, csak msotmár nem játékkardjaim vannak. A hajamat a világuralomért SEM vágnám újra rövidre, jó így seggig érve. Szoknyát meg ilyen csilli-villi szarokat soha nem fogok felvenni, előbb fojtsanak meg egy kanál vízbe. Akarok egy óriási choppert, mert az király (jó indok :D), megnő tőle a péniszem ami nincs. Míg a sok kis csaj ilyen divatos cuccokba jár, addig a én öltözködésem leginkább a Terminátoréra hasonlít, bőrdzseki, szal ilyen rocker-nőstény. Zenei ízlésem is hasonló, bár minden mást meghallgatok, ami tetszik, de fő vonal az metál.

Aztán 8 éves koromba sejtettem, hogy nem stimmelek, mert a lányokra is másképp tekintettem. Volt több "szerelmem" is, már ha az adott személy látványától felgyorsuló szívdobogás és légzés azt jelenti. Aztán 4 évig volt fiú párom, de belefáradtam. Rájöttem, hogy valami másra vágyom. Bár továbbra is bejönnek a Khal Drogo féle szakállas félistenek, mégis szembesülnöm kell azzal a ténnyel, hogy jelenleg is szemezek egy-két szemre varó hölgyeménnyel. ( ó de kár, hogy foglaltak.. :( ) Szóval, túl vagyok a lelki depin amit okozott ez az egész. Bár szüleimnek nem mondtam el, (3-4 ember tudja), már egész másképp látok. Régen nagyon féltem ettől a dologtól, meg nem tudtam hova tenni. De most 20 éves koromra úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz én boldog leszek vagy így vagy úgy. És ha ezt egy lány mellett lelem meg, akkor miért ne?

Szóval, ne görcsölj. Élj úgy, ahogy neked tetszik, ahogy neked jó. Idővel eldől mi az amiben örömödet leled. És ha valami tetszik, akkor éld meg. Nem kell a szüleid elvárása szerint élned, hiszem a te életedbe a TE saját életedbe nincs joga beleszólni senkinek. Se szülőknek, se a papbácsinak. SENKINEK. Sanyargathatod magad, de felesleges. Azt javaslom, hogy most ne foglalkozz a dologgal, majd az élet hozza magával. De azt javaslom ragadd meg azt ami boldoggá tesz, ne pazarold el. Egyszer élsz, legyen jó életed.

Sok sikert!