Akik azt javasolgatják fiataloknak, hogy költözzenek külön a szüleiktől, mégis hogy gondolják ezt megoldani?

Nem fog tetszeni amit írok, pedig nem bántásnak szánom.

Mióta világ a világ, voltak alkoholista apák, azoknak pedig gyerekeik. Annak a gyereknek aki ilyen családba születik sosem voltak meg ugyanazok a lehetőségei, mint egy tisztességes apa utódjának. Ezért (is) volt régen annyi szakmunkás, akkor is voltak okos gyerekek, de esélyt sem kaptak a továbbtanulásra. Ti hárman vagytok felnőttek és egy ember teszi pokollá az életeteket. Hát ott kell hagyni, vagy tűrtök tovább, harmadik út nincs. És ez borzasztóan sajnálatos, de tény. Csak ha beletörődtök, sosem lesz jobb. Ha azon a környéken nincs munka, tovább kell állni. Nem köt oda semmi, mindegy, hol kezdtek új életet. Gondolom, lakás van, annak fele anyudé lenne, ha elválna. Abból már egy albérletben el lehetne kezdeni egy új életet. Mindhárman munkába állnátok, mellette lehetőség szerint képeznétek magatokat tovább. Vagy mit terveztek arra az időre, ha tesód végez az egyetemen? El tud tartani hármótokat? A körülményekhez képest kell keresni a legjobb megoldást, ha minden marad így, sosem lesz jobb. Ezért ajánlgatják annyian a költözést.

Örömmel hallanék más alternatívát is tőled.

Kérdés: alkoholista a szülő, mit tegyünk?

Válasz 1: költözz el.

Válasz 2: tűrjél, mert ő nem fog megváltozni.

Válasz 3: ?

Nekem sikerült, bár én árva vagyok és én inkább rokonokat szoktam ajánlani. Az árvaságot azért írtam mert amíg tanultam járt utána pénz. Amúgy sok társbérlet van, ahol 15ezres lakbérek vannak, annyit ösztöndíjból vagy pár napos melóból is össze lehet gyűjteni, és a kaján is lehet spórolni pl a sok krumplit eszel, vagy tudsz pogácsát sütni.

Éltem így és szar volt, ma se sokkal jobb, de még így is jobb döntés, mintha otthon maradtam volna.

Én azoknak szoktam ezt mondani,akiknél tényleg olyan helyzet és persze van munkája,fix fizuja.

Tudom milyen nehéz munkát találni,ezzel küzdök én.

Nagyon sokszor csak kifogások vannak.

akiket én ismerek és AKARNAK, azok tudnak munkát találni és egyetem mellett dolgozni. Én közgazra jártam, a férjem a BME mérnök szakára, öcsém eltén tanul matematikát. Mégis mindannyian tudtunk egyetem mellett dolgozni. Persze nem volt könnyű amikor 9-18 között óránk volt, de meg lehetett oldani.

A költözés hasonló. Amikor van pénzed, nem a szükségleteidet kell fedezni, hanem félre kell tenni. Lehet sokáig járni ugyanabban a cipőben-ruhában, kínaiban venni a kozmetikai szereket. Szar volt, nehéz volt, de megérte :-)

Persze tudom: szerencsém volt :-) Mert akinek nem sikerül, az mind azt mondja hogy akinek annak csak szerencséje volt.

Én alkoholista anya mellett nőttem fel. A gyerekkorom nagy részében több verést kaptam mint ölelést. Szerettem volna én is és a testvéreim is egyetemre menni,de ilyen háttérrel képtelenség volt. Kisem bírtuk volna. Így csak annyit tehettünk,hogy kitanultunk egy szakmát. Mindhárman kaptunk állást a szakmánkban.(én könyvkötő, a húgom cukrász a nővérem ápolónő) Amint dolgoztunk mindenki szép sorban lelépett otthonról. A nővérem 3 kollégájával költözött össze,és szobát bérelt. Én 17 évesen szintén szobát béreltem. A húgom 2 barátnőjével akik szintén rossz körülmények között éltek béreltek közösen egy kislakást.

Mindhárman el tudtunk menekülni otthonról.

Majd szép lassan munka mellett mindenki megoldotta az életét. Én leérettségiztem, nyelvet tanultam. A nővérem egyetemet végzett. (majdnem 35 éves volt mire befejezte) Ma könyvelőként dolgozik a NAV-nal. A húgom is leérettségizett,és mester kurzust tett. Mindhármunk élete sínen van.

Tudod kifogásokat könnyű találni,de tenni azért hogy haladjunk az nagyon nehéz.

Elköltözni sem nehéz,ha tudod,hogy elakarsz költözni. Sokan már tizenévesen tudatosan gyűjtik a zsebpénzüket,hogy ha 18 évesen lelépnek,legyen mihez nyúlni. Nem kell egyből lakást bérelni. Lehet szobát is. Az nem olyan vészes. Választani kell. Vagy most tanulsz az egyetemen és tűrsz,vagy kitanulsz egy szakmát,és dolgozol. Egyetemet akár 40 évesen is végezhetsz.

Ha valaki el akar érni valamit,az sokszor lemondással ,és határozott lépéssel jár.

Amíg csak sírunk,addig nem változik semmi.

13:50

Vidéken nehezebb ám kicsit munkát találni, mint Pesten. Bár az arányok megoszlanak, de nehezebb.

Első

Eladják a lakást, mi?

Mi van ha közös, vagy pont az apa nevén van, és nem egyezik bele?? Akkor hogy?

Szerintem is csak azok beszélnek könnyen, akinek van. Mindig is utáltam az ilyen alaptlan nagyképűséget, mint mikor egy nő szül, és ettől a ténytől maga elá szar, és Istennek hiszi magát.

14:16 - mindenki olyan példát írt, hogy hogyan dolgozott meg azért, hogy előrébb jusson. Persze, van nekik, de nem az ölükbe pottyant hanem megdolgoztak érte.

De úgy is lehet, ahogy te gondolkozol: másnak könnyebb, az én problémámra úgysincs megoldás, minek is fogadjam el mások ötleteit.