Anya nem fogja fel hogy felnövök! Kitaláltam, hogy felállítom a szabályokat kettőnk között, de mégis mit tegyek pontosan magam sem tudom!? Részletek lent!

Szóval te akarod írni a szabályokat? Te fel vagy háborodva anyud szabályai ellen, erre a sajátodat akarod rákényszeríteni arra az emberre, aki felnevelt. Attól, hogy 18 éves lettél nem hiszem, hogy neked kellene az otthoni szabályokat írni. Bár ha ilyen dolgokon gondolkodsz, akkor szerintem csak életkorilag lettél felnőtt. Gondolom ő tart el. Ő finanszíroz mindent.

Szerintem gondold át még egyszer a dolgokat.

És hova nem enged el? Bulizni, szórakozni, moziba? Ilyenek?

Az gáz.

Szerintem próbáld meg vele szépen lassan, türelmesen megértetni hogy már nem vagy kislány, és szeretnél kicsit kikapcsolódni a barátaiddal. Sokat tanulsz, jók a jegyeid, ennyi jár...

Egy anyának/apának nagyon nehéz megérteni és elfogadni hogy a kis gyermeke felnő(tt). Élete virága, a kincse, mindene TE vagy és félt. Ez normális. Bizonyos határok között persze.

Ha már annyira túlzásba viszi a féltést, hogy nem mehetsz sehova, akkor lépni kell! Szerintem ne írd le a szabályokat, hanem őszintén mond el neki, szemtől szembe. Hatásosabb szerintem mint egy papírt elé rakni...azt végigfutja a szemével, "Jaja, persze..", aztán megy a kukába. Hatásosabb ha elé állsz és kedvesen, de határozottan el mondod mit gondolsz. De ne legyél támadó és számon kérő, mert ő csak jó szándékból teszi mindezt, ő az édesanyád, aki megszült, felnevelt, vigyázott rád.

Szerintem a helyzeteden csak a kommunikáció segíthet ha ez sem működik, akkor a költözés.

Anyud nyilván úgy szeretné, hogy neked jó legyen, de ez már nem általános, hogy beossza az idődet...

Szabályok... neked nem ebből lett eleged? Max a kamaszoknak tudom elképzelni pl. 22 re itthon legyél, de egy szülőnél!? Szerintem gondold át! 28L

Ha a szabályok írása nem azt jelenti, hogy megkíséreled a saját elképzeléseidet anyukádra erőltetni, hanem hogy megegyeztek valamiben, ami mindkettőtök számára elfogadható, és ezt írásba is foglaljátok, akkor szerintem semmi gond sincs vele. A 8 éves öcsémmel is írásba foglaltuk a számítógépezésről szóló szabályokat, amit alá is írt mindenki - így nincs vita, hogy miben egyeztünk meg.

Simán el tudom képzelni, hogy anyukád, mikor épp nem stresszel a következő buli miatt, képes értelmesen gondolkodni és elfogadhatónak találja pl., hogy amíg az eredményeid 80% fölött maradnak (jegy nem jó, az csak év végén lesz), addig heti egyszer elmehess bulizni és legkésőbb 2-re érj haza. Egy ilyen megállapodás szerintem a te oldaladról is fair, hiszen anyukád támogatása olyan, mint egy ösztöndíj, és annak is szoktak lenni feltételei. Ezt akkor szépen leírjátok, és legközelebb, mikor anyukád kifejezi nemtetszését, hogy bulizni akarsz, csak meglobogtatod a papírt.

Az meg, hogy szerinte betegen is kéne menni, egy nagy hülyeség. Aki beteg, az maradjon otthon és ne szórja tovább a betegséget. Így gyorsabban meg is gyógyulsz. Persze feltétlenül kérd el valakitől a jegyzetét, és tanulmányozd át a következő előadás előtt (mert egyébként 1 előadás kihagyása után még 2-3, mire felveszed a fonalat és újra érted, hogy miről van szó).

Egy felnőtt ember gondolkodását, érzés világát ami évtizedekből épül fel, te már nem igazán fogsz változtatni...

Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Attól, hogy elköltözöl egyébként semmit nem oldanál meg.

Ha majd nem fogsz kijönni valakivel aki fontos, vagy épp nem tetszik a stílusa, gyorsan munkahelyet váltasz, meg elmenekülsz?

Persze ha van hova menjél. De nem ártana megtanulni konfliktust kezelni, mielőtt felnőttebbnek képzeled magadat.

ezt már korábban kellett volna elkezdened. egészen eddig nem zavart?

érdekes amúgy, mert 14 évesen én is mondtam, hogy innentől demokrácia van a családban, (anyukám egyedül nevelt), és mindent megbeszélünk, közösen döntünk. volt, amibe nem szólhattam bele, de véleményem lehetett.

érettségi utánra ott tartottam, hogy már nem kellett engedélyt kérni a bulizáshoz, anyum csak arra kért, h vigyázzak magamra, és ne igyak sokat.

Én sem tartom jó ötletnek!

Képzeld el, eddig anyud sem cetlire írogatta fel neked, hogy mit szabad és mit nem, mégis működött az életetek.

Attól, hogy a naptár szerint nagykorú lettél, nem biztos, hogy valóban felnőtt is vagy!

Ha azt akararod, hogy anyud ne gyerekként, hanem felnőttként kezeljen, akkor gondolkozz, cselekedj, viselkedj is felnőttként! És szinte észrevétlenül, nem pedig egyik napról a másikra fogsz bekerülni a felnőttek világába.