Nem akarok többet titkolózni, hogyan mondjam el anyámnak, hogy régebben többször is öngyilkos próbáltam lenni?

Tökéletes családom van, gyakran veszekszünk ugyan, de akkor is nagyon szeretem őket, lojálisak a szüleim és a testvéreim is jó arcok. Sok barátom van, remek iskolám, az álmaim beteljesülni látszanak... De ez nem volt mindig így. Régebben nem voltak barátaim, mindig veszekedés volt, suliban is és itthon is. Plusz volt egy barátom is aki azzal fenyegetett, ha elhagyom öngyilkos lesz. Nagyon rosszul viseltem és sokszor próbáltam öngyilkos lenni.(Hurroghattok, én is azt teszem. De szerencsére, bár a szó jelentését akkoriban, még nem fogtam fel : Halál, azt akkor is tudtam, hogy onnan nincs vissza út, nem tudtam megtenni.) Ez azért ironikus, mert anyám már mesélte, hogy neki is volt egy szörnyű korszak az életében, ahol öngyilkos próbált lenni.(Légyszíves, ne higgyétek, hogy betegek vagyunk vagy depisek, vagy valami. Rettentő jó kedélyűek vagyunk, de egy ilyen szakasz szinte mindenkinek van az életében... Azóta örülök, hogy nem tettem meg, és rengeteget tanultam a múltamból! Büszke vagyok, hogy mindig felálltam, és újra építettem az életem mindig egy szebb formára...) Szerintetek, hogy mondjam meg neki? Ti, hogy fogadnátok? (Szerintem anyum nem fogja rosszul viselni... MINDENT megbeszélünk, anyum egy a legjobb barátaim közül.)