Rettegek az élettől, ez normális?

Nem.

Ne félj. Nekem is volt ilyen időszak. De az életet élni kell. Nem szabad rettegni. Hiszen valaki mindig megvéd, megóv. Számomra ez a személy az Isten. Ezt nem akarom rád eröltetni. Sok sikert!!!! :D

Ez abszolút nem normális. Leszel úgyis szerelmes, és lehet, hogy nem az az illető lesz életed párja. De nem baj, majd a következő lehet az lesz. Igy nem tudod élni az életet, nem tudod élvezni.

Nem tudom én vagyok-e nem normális, vagy az élet, de velem is ez van!Bár nem is igazán félelemnek nevezném én, hanem egyfajta borúlátásnak, mindenre úgy gondolok, hogy biztos lesz valami rossz benne."Találok egy munkát és megint összeakadok valami bunkó kollégával", "biztos át fog b.szni a főnök","társat kellene találnom, de minek?Úgyis becsap, megcsal,stb"otthagy,stb","Kimegyek a lakásból és bármi bajom lehet, mi lesz akkor a gyerekemmel?!".És még folytathatnám.Nálam ez megy.Próbálok tenni ellene, de nem könnyű, próbálom a félelmeim ellenére is csinálni a dolgaim, megvalósítani a céljaim, mert egész életemben nem ülhetek rettegve a szoba sarkában, azért..

Sajnos egyre több ilyen ember van Magyarországon, ez teszi a munkanélküliség, a nyomor, pénztelenség, eladósodás, a sok szenny a tévéből, a mindenki mindenkivel mintakép a tévéből... És elég optimista ember vagyok, van munkám, még ha meggazdagodni ebből nem is fogok, de legalább nem halok éhen. Van egy párom, akivel szeretetben élünk egy pici házban, de boldogan! Lesz még szebb Világ is, higgyünk benne!