Rossz ember vagyok emiatt? Bűntudatom van, amiért alig beszélek a szüleimmel.

Nem, mintha utálnám őket vagy ilyesmi, csak nincs miről beszélnem velük. Mármint, nekem is vannak gondjaim, de a gondjaim egy része olyan, amit a szüleimmel nem beszélnék meg, a többi részét meg senkivel, szóval inkább elfojtom őket.

És az a lényeg, hogy egy kicsit bűntudatom van emiatt. Ráadásul már olyan rossz érzés fog el, mikor csak belegondolok, hogy pár év és én is elköltözök itthonról, és akkor a szüleimmel mi lesz? Mi van, ha mondjuk mittudomén, szívrohama lesz valamelyiküknek, amikor a másikuk nincs itthon és még el se tudtam tőlük búcsúzni? Tudom, most biztos mindenki fogyatékosnak fog nézni, hogy ilyeneken gondolkodok, de mindegy.

Mondjuk ha ez számít esetleg valamit, akkor az osztálytársaimmal se beszélgetek túl sokat, ha kérdeznek valamit, szűkszavúan válaszolok, ilyesmi. Szóval nem csak a szüleimmel vagyok ilyen. Ahhoz, hogy jókedvem legyen, kell egy társaság is.

Szóval szerintetek emiatt rossz ember vagyok?

15/L