Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések

A kérdés

Hogyan változtassak a negativ hozzáállásomon? Nem akarok ilyen lenni!

Az utóbbi pár hónapban nagyon rossz irány felé tartok.

Türelmetlen, kicsit agressziv (rejtett agresszió, nem verek senkit), lenéző, okoskodó, itélkező lettem.

Ha valaki megbánt, képes vagyok akár napokig marcangolni magam, bárkiről is legyen szó. Magamban szidom, hergelem magam.

itélkezem mások felett, és lenézek másokat.

Párkapcsolatomra is ez jellemző, nem vagyok már egyáltalán megértő, és be kell látnom, hogy azt szeretném, hogy minden úgy történjen ahogy én akarom.

Régen párom rossz szokásait, tetteit humorral kezeltem, vicces voltam. most meg felkapom a vizet, és a gondolataimban szidom napokon keresztül, olyan dolgokért is hibáztatom amikről nem tehet. sőt eljutok arra a szintre, hogy avval fenyegetőzök magamban, hogy szakitani fogok. Neki ezt nem mondom, és nincs is semmi értelme, hogy magamban büntetem.

De nem csak vele van igy, hanem mindenki mással is.

Szóval biztos bennem van a bibi.

Gonosz lettem, de miért??

Szerencsére elég jól tudom palástolni a gondolataimat, szóval ezek a dolgok csak belül mardosnak.

a jövővel kapcsolatban is abszolút negativ vagyok.

olyan gondolataim vannak, hogy biztos rákos leszek, és abban fogok meghalni, nem lehet majd gyerekem, nyomorogni fogunk, nem lesz munkám, stb., szóval semmi jót nem érzek.

Segitség, miért vagyok ilyen?

Ha találnék magamnak valami hobbit, elfoglaltságot, akkor az segitene? lehet túl sok a szabadidőm.



Keress kérdéseket hasonló témákban: negatív, pesszimizmus, gonosz, önzőség, undokság, lenézés

 2012. okt. 24. 13:26  Privát üzenet  

A válaszok
Nézd meg a Titok című filmet! Többször is! Komolyan! Rajtam nagyon sokat segített, azóta én vagyok az aki a legreménytelenebb helyzetnek is meglátom a pozitív oldalát.

A válasz 45%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/7Időpont 2012. okt. 24. 13:34 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Szerintem ilyen esetekben a legtöbbször az embernek elég egy önvizsgálat, és rájön a negatív gondolatok okára. Ha ez nem sikerül, akkor érdemes pszichológus segítségével feltárni az okokat. Én is hasonló személyiség vagyok, rendkívül kritikus, agresszív, mérgelődő, mogorva, pillanatok alatt felkapom a vizet egy apróságon is.

Magamba néztem hogy miért, és arra jöttem rá, hogy félek az emberektől és a véleményüktől, hogy kiszámíthatatlanok, kétszínűek. Zavar, hogy sokuk a legapróbb belátással sincs a másik felé, hangoskodnak, öntörvényűek, bunkók. Ennek hatására én is bunkó, agresszív lettem, bezárkóztam hogy megvédjem magam tőlük.

Az egész napom ebben a hangulatban telik, és amikor hazaérek, akkor gyakran adom ki a bezárt dühömet azzal szemben, aki semmiről sem tehet. Amikor utána szembesülök azzal, hogy egy mocsok vagyok és a másik semmiről nem tehet, még jobban utálom magam és még jobban befordulok. A befordult ember depressziós, és ilyenkor gondol arra, hogy csupa rossz fog történni vele, hogy rákos lesz, kirúgják, megverik, stb.

Az okok feltárása csak a legkönnyebb lépés első része, a gyógyítás más tészta. Én nem hiszek abban, hogy ezen bármiféle külső forrás segíthetne(szakember, rokonok), ezt az embernek saját magának kell legyőznie, mint az alkoholizmust. Elhatározás kell, de azt is el kell fogadni, hogy nem lesz tökéletes megoldás, nincsen tökéletes javulás.

Nekem a sündisznó módszer vált be, közömbössé tettem magam a külvilág számára, kizárok minden mást, csak a közeli környezetemet nem. Előnye, hogy az agresszivitás és depresszió megszűnik, hátránya hogy a kapcsolatteremtő készség károsodik. Nekem ez a megoldás volt a kisebbik rossz, mert így legalább nem rágódom egész nap negatív gondolatokon.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/7Időpont 2012. okt. 24. 13:37 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

majd utána nézek, köszi.

amúgy az a baj, hogy én akkor is ilyen vagyok, amikor nincs is rá okom.

mindenkinek vannak nehezebb pillanatai, idegesitő apróságok a mindennapjaiban, de én egyszerűen leragadok, és eszem magam, bosszankodok.

régen nem voltam ilyen.



# 3/7Időpont 2012. okt. 24. 13:38 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

2-es köszönöm neked is.

igen próbáltam már önvizsgálatot tartani, pár napig jobb is volt a helyzet.

beláttam, hogy emberek vagyunk, mindenki hibázik, senki sem tökéletes. elfogadóbb, nyitottabb is lettem.

rájöttem a páromat is olyan dolgokért szidom, amikről még csak nem is tehet,vagy pl. kisebb jellembéli hibákért.

de még ha legalább én olyan volnék amit úgymond elvárok, de nem, én is ugyanolyan vagyok, vagy még rosszabb.

én is mindig azt mondom, hogy nem érdekel más emberek véleménye, kritizálása, de belül igen is fáj.

nehezen tudom megvédeni magam, nehezen mondom ki a problémáim másokkal szemben, sőt szinte egyáltalán nem.

egyedül a páromnak könyebb, de ott is rajta kapom magam, hogy a közlési módom az ami nem megfelelő. tudom, hogy kellene, de mindig hévvel teszem, meggondolatlanul, nem a lényeget elmondva.

önbizalommal is vannak problémák.

elég összetett dolog az ember, az emberi gondolkodás, és bonyolult még magamba is néznem.

de tudom, hogy változtatnom kell.



# 4/7Időpont 2012. okt. 24. 13:50 Privát üzenet

Nem érzem azt hogy gonosz lettem volna de a többi kb stimmelt,az egész világot utáltam,úgy éreztem csak rosz dolgok történhetnek velem,egész nap feszült voltam,ideges.Magamban örlődtem.

Ez ment évekig úgy hogy senki semmit nem vett észre belőle,se a szüleim sem a barátaim.a történet vége az lett hogy a psichiátrián kötöttem ki begyógyszerezve.

Évekig jártam kezelésekre mire helyrehozott a dokim.

Teljesen megváltoztam,van életcélom,nálam általában mindig félig tele a pohár,ha ezt nem sikerült volna elérnem akkor valószinüleg beleörültem volna abba a tudatba hogy 4babát veszitettem el és 5év kellet ahhoz hogy egy egészséges kisbabám szülessen.

Megjártam a poklot és úgy érzem bármi történhet velem,az már csak jobb lehet mint ami volt.

Egyet tudok csak tanácsolni,valahogy add ki magadból a dühödet,ne fojtsd vissza mert az nem tesz jót,az hogy ezt hogy tudod elérni rajtad mulik.Vagy kitapasztalod vagy segitséget kérsz.Nekem ez volt a legnehezebb,és kellet ehhez segitség akire kishiján ráboritottam az asztalt mikor probvokált,de megérte.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/7Időpont 2012. okt. 24. 13:55 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

konkrétan én sem úgy értem, hogy direkt gonoszkodok másokkal, de de sokszor nagyon igazságtalan vagyok.

jó,hogy sikerült rendbe szedned az életed, habár 4 baba elvesztését talán nem is lehet ép ésszel átvészelni, sajnálom.

de remélem, hogy nem fognak nálam igy elharapózni a dolgok.

nem akarok ilyen labilis személy lenni, mint amilyen most vagyok.

megfogadom a tanácsotokat, átgondolom a dolgaimat.

keresek magamnak valami hobbit, esetleg jó lenne sportolni is, hátha segit a feszültség levezetésében.

lehet belekezdek nyelvtanulásba, annak még haszna is volna.

életcélt kell találnom, mert elég elveszett vagyok, és csak sodródom az árral.

persze könnyű ezeket a változtatásokat kimondani, remélem menni fog, mert egyszerűen nem akarok ilyen lenni.



# 6/7Időpont 2012. okt. 24. 14:05 Privát üzenet

Én rettentően türelmetlen vagyok már egy ideje, és nagyon bosszant. Mindenen felhúzom magam, csapkodok, káromkodok (nő létemre... nem valami szép), hisztizek. Nem mosolygok valami sokat, és a rosszat sokkal könnyebben észreveszem, mint a jót.

Jártam pszichológusnál is, de szerintem nem ástunk le a probléma gyökeréig, mert bár javult a helyzet, tökéletes nem lett.

Most el fogom végezni az agykontroll tanfolyamot. Attól azt várom, hogy segítsen kezelni az ilyen szitukat, és pozitívabban szemlélni a világot.

Nekem sajnos az "elhatározom magam, és tartom magam hozzá" dolog nem megy, sosem ment. Kell valaki/valami, ami megrugdos, hogy hé, térj már észre! Remélem, az agykontroll jó lesz erre :)



A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/7Időpont 2012. okt. 24. 18:27 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Nem akarok kistesót mit tegyek?
Miért nem hagy élni anyám? Azt csinálok magammal amit akarok.
Miért hátráltat ennyire az anyám? Szószerint nem engedi, hogy oda felvételizzek majd, ahová menni akarok.
Nem akarok ide járni de nem foglalkozik vele senki. Hogy vegyem rá a szüleimet hogy elmehessek?
Nem akarok ilyen lenni anyámmal de mégis (? )
Hülye lennék, mert nem akarok fázni? :D

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések az Egyéb kérdések rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!