Anyámmal folyton megbántjuk egymást! Már az öngyilkosságon gondolkodtam! Mit csináljak?

Ne gondolkozz az öngyilkosságon,badarság.

Anyukád majd megnyugszik...... Próbálj meg nem veszekedni vele,vagy ha ő veszekedni próbál,akkor hagyd rá az egészet,nem éri meg stresszelni magad miatta!

Koncentrálj magadra! Járj el sportolni,tanulj,olvass sokat, tornázz... foglald el magad.Segíts a házimunkában és kerüld a konfliktust...Nagymamád,ha normális,akkor keresd az ő társaságát nyugodtan.

Szia! Nálam ugyanez volt a helyzet, csak még annyi volt pluszban hogy meg is vert párszor, és nem foglalkozott velem. 13 éves koromban kezdtem a bulizást is, hogy minél kevesebbet legyek otthon. Soha nem mondta, hogy nem mehetek. Szépen eléltem vele, vagy inkább mellette. Az se érdekelte, hogy otthagytam a sulit 12. évfolyam elején. 20 éves voltam mikor nagyon összevesztünk, mert azt mondta nem mehetek el bulizni. A fejéhez vágtam, hogy ne most akarjon nevelni, hanem 13 éves koromban kellett volna. Szó szót követett és megütött. Vissza adtam neki! Nem vagyok rá büszke, de nem bántam meg!! Azt az éjjelt végig bőgte. És szerintem ez kellett neki, hogy észhez térjen. Még abban az évben összejöttem a párommal és hozzá költöztem. Beszéltem én anyával elötte is utánna is, de a költözés után egy hónappal sírva hívott fel, hogy hiányzom neki (ekkor már rég béke volt közöttünk).

Mindennek már öt éve, és nagyon jó kapcsolatban vagyok anyával. Hetente kétszer felhívom, és havonta meglátogatom.

Ez volt az én történetem.

A tanácsom az lenne neked, hogy haggy rá mindent. Idővel rá fog jönni, hogy az ő kicsi lánya vagy. És késöbb minden helyre jön.

Anyukádat valószínűleg sokminden frusztrálja, nem hiszem hogy egy kiskamasszal lenne ekkora gondja, hanem magával.

Én azt tanácsolom amit sokan fognak: ne foglalkozz vele, probálj ki dolgokat, amiket élvezel, pl.: sport, hobbi.

És ami talán legalább ilyen fontos: probáld megérteni őt, senki sem viselkedik így ok nélkül.

Bárki bármit mond te ugyanolyan értékes vagy, a szavak csak akkor vannak hatással az emberre, ha hagyja.

1. válaszoló, ekkora baromságot írni... Látszik, hogy neked tökéletes, csilivili családod van/volt.

Egy idegbeteg szülőt nem érdekli, hogy segítesz neki, vagy mit csinálsz. Tudom, nekem apám volt ilyen, csak ő mellé még vert is, pont annyi idős voltam, mint te. Én is gondolkodtam öngyilkosságon, hányszor üldögéltem a sarokban fejfájdítóbőgően egy kést szorítva a csuklómhoz, vagy a hasamhoz, de hányszor...

Sajnos nem tehetsz semmit. Az ilyen szülőnek nem számít, hogy mit csinálsz, a létezésed zavarja. Sajnos, még így felnőtten sem változott sokat a helyzet apámmal, szerencsére már nem élek vele.

Ha apukád rendesebb, kérdezd meg, nem gondolt-e még válásra. Biztosítsd róla, hogy téged nem zavarna. Ezt azért mondom, mert lehet, hogy már rég megtrtént volna, csak úgy vannak vele, hogy dehátagyerek. Aztán maradj apádnál.

Ha nem akarnak válni, akkor sajna csak lapítasz, míg el nem tudsz költözni. Ahogy én csináltam: hazaértem suliból, halk köszönés, belopakodás a szobámba és csak akkor kijönni, ha már nagyon kell pisilni. Kerülni a kapcsolatot.

A tini időszak alatt, nagyon érzekények vagyunk, emiatt gondolod, hogy ez okot ad arra, hogy akár öngyilkos legyél. Ne tedd, előtted az élet!!

Anyukád biztos szeret, csak stresszes, ingerült, és ez nem tudja kezelni. Az emberek nagy része így van ezzel, és nem is gondolják, hogy ezek a kimondott szavak mély nyomot hagynak. Ezt is meg kell tanulni,.. Nyilván ezt a durcás vagyok játékot játsza apukáddal is, ha mérges rá. Az usa ban már létezik az "anger management" tréning, ahol segítik az embereket abban, hogy megtanulják kezelni a hargjukat, és ne így vezessék le.

Nem hiszem, hogy anyukád meg fog változni, de ha te tudod, és érzed, hogy amúgy szeret, akkor ne vedd ezeket nagyon a szívedre, mert dűhből jönnek.

Hagyd ilyenkor lehiggadni...hidd el nem kívánta igazán a halálodat..ezek csak szavak, amik szintén a feszültség levezetés részei.

A mostani generáció már többet tud erről, én is úgy nevelem a gyerkem, hogy tudok elnézést kérni tőle, pedig csak 6 éves. Ha hangosabban szóltam rá, tudja miért történt, de azt is megmondom , hogy sajnálom, hogy nem tudtam uralkodni magamon. A másik, hogy tudja bármilyen mérges is vagyok, nagyon szeretem, azon semmi sem változtathat.:) Ezt újra és újra megbeszéljük, így a hangos szó nem bizonytalanítja el, tovább tud lépni. SOHA nem ejtek ki olyat a számon, hogy nem szeretlek, a szüleim részéről büntetésként mondtak ilyet, holott nem volt igaz. Hisz csak ép mérgesek voltak rám :) Ez nem jó büntetési módszer, de anzukád is így csinálja. A lényeg, hogy úgy is értelmezd...