Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések

A kérdés

Anyámmal folyton megbántjuk egymást! Már az öngyilkosságon gondolkodtam! Mit csináljak?

Az egész akkor kezdődött mikor 11 éves voltam.Anyám felküldőt az emeletre hogy hozzak le macska kaját,de nem jót hoztam le és azt ordította a fejemhez:"Aki hülye haljon meg!" Utána a mamám (aki hallotta ezt) azt mondta anyámnak hogy ez nem volt egy kicsit durva? Erre anyám azt mondta hogy nem és aki ilyen béna mint én az haljon meg!2 hétig nem beszéltem vele(sőt senkivel) és éjjel nappal sírtam.Aztán megint jobba lettünk és megint bíztunk egymásba,de persze ezerszer megbántott.Aztán most pár hete itt síránkozott nekem hogy többen is lebunkozták.Én nem mondtam neki semmi mert nem mertem megmondani hogy ez igaz és hogy még ő bunkozot le engem előtte(én is az vagyok,volt kitől tanulnom).Tegnap este mondta hogy csatoljam fel a haját.Felcsatolttam majd hozzá tettem hogy tiszta zsír.Erre elkezdett velem ordítani hogy ő mindent megvesz nekem és én meg undorodok tőle. Nem mertem mondani de ezt mondtam volna: Nekem inkább fontosabb lenne hogy soha ne bánts meg mint hogy mindenem meglegyen.És hogy mennyire utálom mikkor apámmal honapokig nem beszélnek vagy veszekednek.És mikor a halálomat kívánta azóta nincs nap mikor nem hallanám magamba amit mondott és hogy így 2 év után is esténként sírok ha rágondolok és mennyi rémálmomban benne volt ez a mondat.Meg hogy ő mindenkit kritizál de nem nézz tükörbe! Már sajnálom hogy ezt nem mondtam meg neki.Este mentem neki puszitadni lefekvés előtt és én megpusziltam aztán tartottam az arcom ő meg nem adott nekem!Már az öngyilkosságon gondolkodom!Mit csináljak?? 13/L

 2012. nov. 24. 11:20  Privát üzenet  

A válaszok
1 2

Ne gondolkozz az öngyilkosságon,badarság.

Anyukád majd megnyugszik...... Próbálj meg nem veszekedni vele,vagy ha ő veszekedni próbál,akkor hagyd rá az egészet,nem éri meg stresszelni magad miatta!


Koncentrálj magadra! Járj el sportolni,tanulj,olvass sokat, tornázz... foglald el magad.Segíts a házimunkában és kerüld a konfliktust...Nagymamád,ha normális,akkor keresd az ő társaságát nyugodtan.



A válasz 79%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/18Időpont 2012. nov. 24. 11:26 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszönöm! A mamám normális és egy telken lakunk úgyhogy neki ezeket el szoktam mondani de nemigazán merem.De annyira fáj hogy mindig megbánt!Csak sírok sírok..Egész este jó ha aludtam vagy 3 órát.:'(

# 2/18Időpont 2012. nov. 24. 11:30 Privát üzenet
Az első válaszolónak igaza van! Nem is tudok mit hozzáfűzni, csak azt, hogyha gondolod, akkor nekem írhatsz privátot, meghallgatom szívesen a problémáidat, és teljesen megértelek! Hasonló helyzetben vagyok, ha gondolod, írj privit, elmesélem az én "gondomat" is, hogy tudd, nem csak te vagy ilyen rossz helyzeten! 13/l

A válasz 79%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/18Időpont 2012. nov. 24. 11:34 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Írtam!Köszi a választ!

# 4/18Időpont 2012. nov. 24. 11:38 Privát üzenet

Szia! Nálam ugyanez volt a helyzet, csak még annyi volt pluszban hogy meg is vert párszor, és nem foglalkozott velem. 13 éves koromban kezdtem a bulizást is, hogy minél kevesebbet legyek otthon. Soha nem mondta, hogy nem mehetek. Szépen eléltem vele, vagy inkább mellette. Az se érdekelte, hogy otthagytam a sulit 12. évfolyam elején. 20 éves voltam mikor nagyon összevesztünk, mert azt mondta nem mehetek el bulizni. A fejéhez vágtam, hogy ne most akarjon nevelni, hanem 13 éves koromban kellett volna. Szó szót követett és megütött. Vissza adtam neki! Nem vagyok rá büszke, de nem bántam meg!! Azt az éjjelt végig bőgte. És szerintem ez kellett neki, hogy észhez térjen. Még abban az évben összejöttem a párommal és hozzá költöztem. Beszéltem én anyával elötte is utánna is, de a költözés után egy hónappal sírva hívott fel, hogy hiányzom neki (ekkor már rég béke volt közöttünk).


Mindennek már öt éve, és nagyon jó kapcsolatban vagyok anyával. Hetente kétszer felhívom, és havonta meglátogatom.


Ez volt az én történetem.


A tanácsom az lenne neked, hogy haggy rá mindent. Idővel rá fog jönni, hogy az ő kicsi lánya vagy. És késöbb minden helyre jön.



A válasz 80%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 83%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/18Időpont 2012. nov. 24. 12:09 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Pendulum92 nevű felhasználó válasza:

Anyukádat valószínűleg sokminden frusztrálja, nem hiszem hogy egy kiskamasszal lenne ekkora gondja, hanem magával.

Én azt tanácsolom amit sokan fognak: ne foglalkozz vele, probálj ki dolgokat, amiket élvezel, pl.: sport, hobbi.


És ami talán legalább ilyen fontos: probáld megérteni őt, senki sem viselkedik így ok nélkül.

Bárki bármit mond te ugyanolyan értékes vagy, a szavak csak akkor vannak hatással az emberre, ha hagyja.



A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/18Időpont 2012. nov. 24. 12:15 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

1. válaszoló, ekkora baromságot írni... Látszik, hogy neked tökéletes, csilivili családod van/volt.

Egy idegbeteg szülőt nem érdekli, hogy segítesz neki, vagy mit csinálsz. Tudom, nekem apám volt ilyen, csak ő mellé még vert is, pont annyi idős voltam, mint te. Én is gondolkodtam öngyilkosságon, hányszor üldögéltem a sarokban fejfájdítóbőgően egy kést szorítva a csuklómhoz, vagy a hasamhoz, de hányszor...


Sajnos nem tehetsz semmit. Az ilyen szülőnek nem számít, hogy mit csinálsz, a létezésed zavarja. Sajnos, még így felnőtten sem változott sokat a helyzet apámmal, szerencsére már nem élek vele.


Ha apukád rendesebb, kérdezd meg, nem gondolt-e még válásra. Biztosítsd róla, hogy téged nem zavarna. Ezt azért mondom, mert lehet, hogy már rég megtrtént volna, csak úgy vannak vele, hogy dehátagyerek. Aztán maradj apádnál.


Ha nem akarnak válni, akkor sajna csak lapítasz, míg el nem tudsz költözni. Ahogy én csináltam: hazaértem suliból, halk köszönés, belopakodás a szobámba és csak akkor kijönni, ha már nagyon kell pisilni. Kerülni a kapcsolatot.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/18Időpont 2012. nov. 24. 12:21 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszi a válaszokat!Sajnálom hogy ti is voltatok ilyen helyzetbe!:( Viszont utolsó válaszolónak üzenem engem nem szoktak veri és nem utál anyám mert szeret csak mindig megbánt és akkor kezdhetjük előről hogy bízzunk egymásba meg stb. Apámmal se vagyok túl jobba...:(

# 8/18Időpont 2012. nov. 24. 12:28 Privát üzenet

A tini időszak alatt, nagyon érzekények vagyunk, emiatt gondolod, hogy ez okot ad arra, hogy akár öngyilkos legyél. Ne tedd, előtted az élet!!

Anyukád biztos szeret, csak stresszes, ingerült, és ez nem tudja kezelni. Az emberek nagy része így van ezzel, és nem is gondolják, hogy ezek a kimondott szavak mély nyomot hagynak. Ezt is meg kell tanulni,.. Nyilván ezt a durcás vagyok játékot játsza apukáddal is, ha mérges rá. Az usa ban már létezik az "anger management" tréning, ahol segítik az embereket abban, hogy megtanulják kezelni a hargjukat, és ne így vezessék le.

Nem hiszem, hogy anyukád meg fog változni, de ha te tudod, és érzed, hogy amúgy szeret, akkor ne vedd ezeket nagyon a szívedre, mert dűhből jönnek.

Hagyd ilyenkor lehiggadni...hidd el nem kívánta igazán a halálodat..ezek csak szavak, amik szintén a feszültség levezetés részei.

A mostani generáció már többet tud erről, én is úgy nevelem a gyerkem, hogy tudok elnézést kérni tőle, pedig csak 6 éves. Ha hangosabban szóltam rá, tudja miért történt, de azt is megmondom , hogy sajnálom, hogy nem tudtam uralkodni magamon. A másik, hogy tudja bármilyen mérges is vagyok, nagyon szeretem, azon semmi sem változtathat.:) Ezt újra és újra megbeszéljük, így a hangos szó nem bizonytalanítja el, tovább tud lépni. SOHA nem ejtek ki olyat a számon, hogy nem szeretlek, a szüleim részéről büntetésként mondtak ilyet, holott nem volt igaz. Hisz csak ép mérgesek voltak rám :) Ez nem jó büntetési módszer, de anzukád is így csinálja. A lényeg, hogy úgy is értelmezd...



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik.
# 9/18Időpont 2012. nov. 24. 13:22 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszi a választ! Ez nagyon hasznos volt! :)

# 10/18Időpont 2012. nov. 24. 13:29 Privát üzenet
1 2

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Több éve h a világ fekete. Az utobbi 2évben rosszabb. suliban munkahelyen is szóvá tették h még nemláttak boldognak. Itthon bezárkozom, nem szeretek nagyon sok ember kozt lenni....
Mit tegyek, ha a legjobb barátnőm nagyon maga alatt van, és valószínűleg az öngyilkosságon gondolkodik?
Mit tegyek? Már az öngyilkosságon is gondolkodtam!
Van egy lány aki nagyon tetszik, és mostanában nagyon sokat beszélgetek vele, és azon gondolkodtam, hogy most lesz a névnapja és meglepem egy szál rózsával, elmegyek hozzá vagy...
Elhagyott a szerelmem és az öngyilkosságon gondolkozom. Mit tegyek h visszajöjjön hozzám?
Egy férfinek miért kell féltékennyé tenni egy olyan nőt aki tetszik neki és tudja hogy a nőt idegesítheti ezzel? Mire jó ez? Már azon gondolkodtam ezzel akar lekoptatni!

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések az Egyéb kérdések rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!