Miért vagyok nagyon boldogtalan, van családom, barátaim, munkám, és mégis? Van még valaki így ezzel?

Vannak olyan emberek, akiknek soha semmi nem elég jó, egyszerűen nem tudnak boldogok lenni. A nővérem is ilyen. Minden szempontból tökéletes élete van, mégsem boldog. Az én életem egy romhalmaz, de nála még én is boldogabb vagyok.

Nem tudom mi az oka, de szerintem akik ilyenek, azok még nem találtak meg valamit. Ez a valami mindenkinek más, ez az ami teljessé teszi az életüket. A nővéremnek pl mindene megvan, stabil társ, gyerek, álommeló, anyagi biztonság, gyönyörű lakás, gyönyörű autó, satöbbi, és valami mégis hiányzik, mert ha teljes lenne az élete, akkor boldog lenne.

Szerintem veled is ez a helyzet, valami még hiányzik, csak meg kell találnod hogy mi az.

Nem tudom nálad mi lehet a baj, de azért leírom az én "történetemet", hátha hasonló.

Kb 2 évig ugyanezeket a tüneteket éreztem, de a mély boldogtalanság mellett még folyamatos rossz érzésem is volt. Ami csak úgy jött állandóan, de nem tudtam mi.

Majd szépen lassan rájöttem, hogy nem az volt én utam amit akkor jártam, és elkezdtem változtatni. Ezt ne olyan dolgokra értsd, hogy lakóhelyet, munkahelyet, vagy bármi ilyesmit változtattam volna. Persze történtek ilyenek, folyamatosan próbálkoztam abban a boldogtalan két évben valamin változtatni, de egyik sem hozott tartós javulást.

Én pl nagyon a munkának, tanulásnak éltem, mindig az volt bennem, hogy "oké, első a kötelesség majd utána jöhet a boldogság". Végül is teljesen mindegy milyen negatív tulajdonságaim voltak, a lényeg, hogy egyszer csak rájöttem, hogy ha ezekkel nem hagyok fel tényleg nem leszek boldog. Rájöttem, hogy választani kell. A lelki fejlődést választom, vagy azt, hogy minél többet érjek el a fizikai szinten? Nagyon nehéz volt az átállás,de tudtam, (tapasztaltam) hogy a 2. lehetőség nem vezet semmi jóra. Nem dobtam el hirtelen mindent, de egyáltalán nem vettem onnantól kezdve annyira komolyan a dolgokat. Abbahagytam a stresszelést és elkezdtem magammal foglalkozni. Úgy döntöttem, hogy a boldogságot választom, még ha ez az anyagi/fizikai szinten látszólag negatívumokkal jár is. És ami a legfontosabb, hogy tudatosan kezdtem az emberi pozitív tulajdonságokat fejleszteni magamban. Mindig éreztem éppen akkor mit kell tennem. És el is múlt a boldogtalanság, azóta sem jelentkezett. :) Ne haragudj, ha neked teljesen más az eseted, de ezt nem tudhattam.

Talán még nem találtad meg önmagad, és még nem tudtad definiálni magadnak, ki is vagy te konkrétan. Valóban lehet, hogy nem a saját utad járod, hanem azt, ami esetleg elvárás, szűkebb környezetben, vagy társadalmi szinten.

Pl. nem olyan a munkád, amit szeretsz csinálni, de sikereid vannak, emiatt lényegtelennek találod, hogy nem szereted.

Ahhoz, hogy megtanuld értékelni, amid van, el kell veszítened azt. Ha elvesztesz valamit, elkezded átértékelni a dolgokat, és elkezded jobban megbecsülni, ami maradt. Hülyeségnek tűnik, mégis igaz. Semmiből könnyebb építkezni, egy boldog életet felépíteni, talán ezért is létezhet, hogy csóró egyetemistaként, akinek még a kollégiumi díjra sem mindig futja, boldogabb ember vagyok, mint sokan, akiknek mindenük megvan. Mert én olyasmit kaptam a nincstelenségben, amim sosem volt: szeretetet.

Talán jót tenne neked a környezetváltozás, mozdulj ki, ismerj meg új embereket, változtass a gondolkodásmódodon. Kezdetnek írj össze egy listát, miért lehetsz hálás az életnek, a sorsnak, egy magasabb hatalomnak, vagy embereknek, magadnak, akárminek, ha hiszel valamiben. Aztán írj egy másikat azokról a dolgokról, amik hiányoznak. Ezzel megtetted az első lépést: felmérted a környezeted. A második lépés, hogy a második lista tartalmát megpróbálod a mindennapjaidba vinni. Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz vissza, ha rámosolyogsz egy másik emberre, ő is vissza fog rád mosolyogni, hidd el! Kezdetnek egy mosoly tőlem: :)

Mert ez egy tipikus baromság hogy család, barátok, munka, kocsi, ház -tól boldog leszel, mert egyáltalán nem biztos. Egyszerűen nem gondoltál még bele hogy mi mást akarsz igazán csinálni az életben. Meg a boldogság se mindenkinél egyértelmű.

De lehet hogy csak nem szórakoztál még eleget az életben, és ez tudat alatt nem hagy megnyugodni. De ilyen hiányos kérdéssel nem lehet mit kezdeni, ez sokkal több dologtól függ.

Lehetseges, hogy depis vagy?

En egyutt eltem valakivel 3 evig, ugyancsak nem volt az igazi de hat bizk az ember a lehetetlenben egye....ugy odavagott fizikailag, lelkileg es anyagilag, hogy evekig alig talaltam meg magam! Kiderult, hogy a depi egyik formaja utotte fel nallam a fejet. Terapiara jarok lassan 2 eve. A legjobb dontes volt!

Nehez volt elfogadnom, hogy van valami katt a fejemben, mert mindig nagyon kontroll alatt tartottam magam, az erzelmeim. Eljott az a pillanat amikor semmi sem okozott oromet. Kifele mosolyogtam, befele uvoltottem a paros maganytol.

Valtoztattam, mindenen. Boldog vagyok!