Miért kell félórás beszélgetést tartani, minden alkalommal, csak azért, hogy a barátom kéthetente egyszer nálunk aludhasson?
Néha annyira ellehetetlenítő helyzetben érzem magam...
Egy évig éltem önállóan, távol a szülői háztól, eközben ismerkedtem meg a párommal. Nemrég megszűnt a munkahelyem, az érteségimmel, OKJ-mal, vizsgáimmal, semmit nem találtam, azért hazaköltöztem, és most a diákmunkámból keresett kevéske pénzt félrerakom egyetemre - azzal együtt még kb. 4 évet fogok itthon élni minimum...
Namármost, itthon elég szigorú anyám. Amíg a városban laktam, addig könnyen találkozhattunk a párommal, akkor jöttem-mentem, amikor akartam, most suli/meló miatt sajnos többnyire csak hétvégén tudunk találkozni, ilyenkor én ott szoktam aludni nála.
Itt meg.... szó szerint könyörögni kell azért, hogy kéthetente egyszer itt aludhasson. Rendben, közös szobánk van húgommal, de vele megbeszélem ilyenkor, hogy aludjon nagyszüleinknél - általában nincs belőle gáz.
De anyám.... állandóan félórás beszédeket tart, hogy ebből nem fogunk azért rendszert csinálni, meg ő szereti a nyugalmat és ne zavarjuk fel körülötte a vizet és ilyenek, mintha olyan óriási kérés lenne, hogy 21 évesen néha hadd legyen már itt a barátom.
Szinte meg sem merem már kérdezni. Főleg nem értem, ÁLLANDÓAN náluk vagyunk, itt sosem, és ezért már én érzem néha kellemetlenül magam. Az ő családja mindig kedvesen fogad, sosem baj, ha ott vagyok egész hétvégén, mindig marasztalak, de akkor is. Nem normális, hogy innentől kezdve nálunk sosem leszünk...
válasza: válasza:Ha anyádat zavarja, hogy egy - számára - idegen ott van, akkor nem sok mindent tudsz tenni. Mellesleg ha annyira kicsi a lakásotok, hogy a hugoddal közösen van csak egy szobátok, akkor érthetö a dolog.
Ha a barátodéknál nem zavartok, akkor legyetek ott, és kész, ha úgy érted, hogy sok, akkor esetleg szálj be a költségekbe.
A lakás hatalmas, de szoba csak 3 van benne. A harmadik testvérünknek saját szobája van, abból sosem volt gond, amikor az ő barátnője jött.
És itt nem a pénzről van szó (párom szülei tuti nem fogadnának el tőlem egy forintot sem), hanem erről az egész helyzetről. Nem mondhatom azt a barátomnak, hogy "bocsi, itt nem látnak téged szívesen meg anyukám nem engedi, hogy itt aludj."
válasza: válasza:Nem azt várom, hogy megváltozzon, annyit csupán, hogy ő is alkalmazkodjon kicsit. Rendben, az ő háza, DE én is itt lakom. Nem normális teljes elnyomásban és állandó stresszben meg könyörgésben élni, a párom kb. senkit nem is ismer a rokonaim közül, mert sosem vagyunk itt.
A gond az, hogy ismerem anyámat, és tudom, hogy ez nála inkább arra megy ki, hogy megmutassa, ő az úr a háznál és ő dönt el mindent.
válasza: válasza:Kedves 8-as!
Mindketten dolgozunk, csak alkalmi meg diákmunkákat és erre ugye nem lehet alapozni. És ismétlem: folyamatosan keresem a munkalehetőséget, nem véletlen, hogy én annak idején elköltöztem, mert a folyamatos itthoni korlátozás, rossz hangulat, állandó tiltások kikészítettek idegileg. Szerintem egyenesen kivágtak volna, ha én középisklásként hazaállítok egy fiúval, nemhogy itt aludhasson.
És jó rendbe, fogadjam el, mint látom, mást ti sem tudtok tanácsolni. De akkor ezt mégis hogy vezessem fel felé?Náluk hatalmas családi szeretet és tolerancia van, megbeszélés, kompromisszumok, teljesen idegen számára, ami nálunk megy. Neki ebből az jön le, hogy nem szeretik itt és nem is érzi olyan jól magát nálunk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!