Aki munkanélküli. Hogy viseli a család hogy nincs munkátok, hajszolnak benneteket vagy türelmesen kivárják és segítenek az elhelyezkedésben?

Az iskola után 2 évig nem találtam munkát, meg is volt az ára: én takaritottam, főztem, mostam, mindent én csináltam a ház körül, mégis mindig azt vágták a fejemhez, hogy egész nap otthon ülök, menjek már dolgozni. Támogatás helyett veszekedések, kiabálások, anyázásokat kaptam. Senkivel sem volt jó viszonyom!

Ezt soha az életben nem fogom elfelejteni!

1,5 évig voltam munkanélküli, végzés után 1-2 hónappal kezdődött otthon a találj bármit, ne lustálkodj, keress pénzt bármivel, menj el utcát söpörni szöveg, akkor még próbáltam a diplomámmal elhelyezkedni - amire épp otthon beszéltek rá, pedig nem azt akartam tanulni, de szerintük milyen jó meg van ismerős aki amint végzek, be tud nyomni. Persze mire végeztem az ismerős a nyugdíjközeli kora miatt leépítés áldozata lett.

Ezután tényleg mindenhova elmentem de még Mekibe meg Tescoba se vettek fel, vagy túlképzett voltam, vagy inkább a diákot vettek fel olcsóbban, vagy vissza se hívtak.

Anyámék mindig keresték nekem a "munkát", számtalan alkalommal toltak le, mert nem mentem el a fontos állásinterjúkra (Zepter, OVB és társaik), azt nem értették, hogy itt teljesítménybér van, vállalkozói és még én fizetnék rá.

Azért is kaptam, hogy meglátták a profession-os hírlevelet aminek olyan a címe, hogy "12 új állásajánlat", na ezt ők úgy értelmezték, hogy nekem személyesen felajánlottak 12 állást én meg nem fogadtam el.

1 év után anyám ismerőse benyomott egy konyhai segítő, pultos állásba egy kínai kajáldába, egy ideig ott voltam de borzasztó volt, egyedül kellett hátul krumplit pucolni aztán ha valaki bejött rohanni ki, kedvesnek lenni, kiszolgálni, feltakarítani utána, reggeltől este 10-ig ott állni és folyton hasznosnak lenni... Innen 1 hónap után kiraktak, ekkor hatalmas leb@szást kaptam, hogy biztos lógtam meg sz@rul dolgoztam. Annyi munkát talán 3-4 ember tudna tökéletesen elvégezni, én pedig pl. inkább nem ittam, hogy ne kelljen pisilni mennem, mert akkor leordít a főnök, hogy miért nem vagyok a helyemen. Egyébként pár hónap után tönkrementek szóval lehet ez is benne volt a kirúgásomban, semmi indok nem volt, egy délelőtt azt mondták, nesze papír, adjam vissza az egyenruhát.

Anyám ezután újra aktivizálta magát és egy önkéntes munkát talált ahová a megkérdezésem nélkül felvetetett napi 8 órában, egyébként ha ide rendesen felvettek volna az nem lett volna olyan rossz, csak látszott az egészen, hogy 1 ember melózott rendesen, a többi mind gyakornok, önkéntes, folyamatos cserélődéssel. Itt 3 hónap után 4 órában jártam majd egyre kevesebbet, de nem hiányoztam nekik. Otthon persze papoltak, hogy milyen rossz munkaerő vagyok, 10-re megyek dolgozni. Na de ingyen, úgy hogy a "piszkos munkát" velem végeztetik el, délután még rám bízzák a fontos dolgot, amivel 10-ig ott ülhetek és még vállaljak is felelősséget úgy, hogy papíron fel se vettek?

Innen úgy sikerült eljönnöm, hogy a barátom apja ajánlott be irodai munkára, azóta itt dolgozom. Otthon pedig örültek, hogy végre van munkám, igaz, most meg az a szégyellnivaló, hogy a diplomás gyerek más keze alá dolgozik minimálbérért.

Bocsi, hogy regényt írtam, csak annyira idegesített ez az egész, mindenki mindent jobban tudott az álláskeresésről, még a részeg papi is azzal piszkált, hogy semmirekellő bölcsész k*rvák nem kellenek a világra, pedig nem is vagyok bölcsész.