Mit szóltok az olyan anyához aki a saját sorsa alakulását a gyerekére keni és ennek ellenére még a gyerekétől vár segítséget?

Az biztos, hogy nehezen, és lehet nem elég, ha az ember mindent megtesz , de szerencse is kell hozzá.

Sajnálom az ilyen anyákat, mert nem tudják, mit veszítenek.

Nálunk mindig az van, hogy amikor anyám mérges, vagy éppen van valami baja, akkor azt mondja a tesómnak meg nekem, hogy "Bárcsak ne szültem volna....Sokkal jobb életem lenne akkor. Bárcsak ne mentem volna férjhez apátokhoz. Bárcsak elköltöztem volna" stb, stb. Aztán ha van valami probléma, pl. kell egy kis pénz vagy éppen el kell vinni valahova autóval, akkor rögtön átvált aranyos anyukává.

Én igazából "nem szólok semmit" az ilyen anyákhoz. A saját helyzetemet nagyjából megszoktam már, szóval elég közönbös vagyok ilyen téren.