Ti miket csináltatok 19 éves korotokban? Szerintetek jó ez a korszak egy ember életében?

19 évesen nem volt rossz, de annyira jó se, mint 18 évesen. :) Azt hiszem elég sokat buliztam, már 1,5 éve együtt voltam a párommal, és elkezdtem a fősulit.

De amúgy még nagyon fiatal vagy, bőven van időd kiélni magad, én most 21 vagyok és én is sokszor érzem, hogy nem éltem még semmit.

Nekem a legjobb korszakom volt! Barátnőkkel bulizni jártam, ekkor is ismerkedtem meg a mostani párommal, hatalmas szerelem volt, ma is imádok visszagondolni rá. Tanultam mellette, nem voltak anyagai gondjaim, mivel a szüleimmel éltem még. Felhőtlenül boldog időszak volt ez nekem. Néha hiányzik...de muszáj volt felnőni. :)

Szerintem keress barátokat! Olyanokat, akikkel el tudsz járni ide-oda. Tanulj, olyat, ami érdekel. Én amit bánok, hogy nem mentem szakmai gyakorlatra. Ha akkor elmegyek egy céghez, még ha nem is fizetnek semmit, de heti pár órában elmentem volna, könnyebben tudtam volna elhelyezkedni a végzettségemmel. Nekem a főiskolával nyílt ki előttem az élet, előtte én sem sok mindent csináltam. Vagy keress hobbit, sportolj valamit. :)

Az igaz, hogy a középiskolai barátnőmmel együtt jártunk érettségi után is bulihelyekre (ha éppen egyikőnknek sem volt fiúja), viszont már sulis korunkban eljártunk együtt sportolni (tenisz, asztalitenisz), ami nagyon jó kikapcsolódás, ill. ismerkedési lehetőség volt.

Érettségi után éreztem azt, hogy felnőtt vagyok, akkor már "csak" a munkahelyre jártam és sportolni és bulizni. A legszebb évek voltak.

Te is keress egy olyan közösséget, ahova nem elsősorban az ismerkedés miatt mégy, akár valami sportkör, akár a helyi könyvtárba kezdel el rendszeresen járni, vagy a barátnőddel együtt mentek: ugyanabba a presszóba, mekibe stb. minden héten ugyanazon a napon, ugyabban az órában = ez a rendszeresség, a kiszámítóhatóság, ha valakinek megtetszel, lehetőséget ad az illetőnek, hogy valami módon kapcsolatba léphessen veled.

Ha otthon ülsz, a világ nem fog bekopogtatni hozzád, kimenni a világba, az életbe, oda, ahol a nyüzsi van, neked kell!

Előtte nem nagy durranás volt az életem, sőt uncsi volt, millió gondok voltak velem, családomban.

19 évesen ismertem meg a páromat, akkor minden megváltozott, boldog voltam/vagyok.

Azóta eltelt 3,5 év, nyáron házasodunk.

Én sem éltem ki magamat annyira, meg nem is voltam bulizós fajta.

Én annak örülök, hogy a Vőlegényemmel élek együtt, nemsokára összeházasodunk.

Nekem ez a kiteljesedés.

húú.. 18-19 évesen volt a legjobb. Othhagytam a gyerekkori szerelmemet, aki megnyomorította az egész kamaszkoromat a hülye féltéknyeségével meg hisztijivel, és elkezdtem élni. Lefogytam, buliztam rengeteget, midnen pasi a lábam előtt hevert, a suliban is és bárhol, ahová csak mentem.

Persze, nem mondom, hogy visszavágyom oda, mostmár férjnél vagyok, nem bulizom, de én azt mondom, hogy most éld ki magad! Pasizz, bulizz, barátnőzz, érezd jól magad!