Önzőség úgy gyerek vállalni, hogy talán nem maradunk együtt a gyerek apjával? Aki fiatal szüljön később inkább?
Ezeket kapom meg. 22 éves vagyok, novemberben végeztem levelezőn, de már 3 éve van munkahelyem. Nem keresek rosszul (főleg nem koromhoz képest, kezdőként). Otthon élek a szüleimnél, van megtakarításom. Ők ugyan nem gazdagok, de szépen éltünk mindig is. Mégis mindenki támad, hogy hová szülök gyereket a "semmire". Szerintem sok 30as sincs sokkal jobb helyzetben mikor szül.
A másik dolog, hogy a párom még elsőre azt mondta ha meg szeretném oldani mellettünk áll, az utóbbi napokban inkább úgy fogalmaz, hogy mindig a gyereke mellett lesz. Érzem én is, hogy nem a legjobb most a kapcsolatunk. De azt is tudom, hogy tényleg a gyerek mellett lesz mindig, ha mi szét is mennék egy idő múlva.
A szüleimen, páromon kívül azok akiket beavattam mind azt mondják, hogy ne tartsam meg még fiatal vagyok. Ami tény. Én is úgy gondoltam, hogy 10 év múlva lesz gyerekem. De ha már egyszer megfogant (nem mondom, hogy nem "hibáztunk") akkor nem látom okát annak, hogy elvetessem. Félek a kockázatoktól is, bár tudom hogy kicsi az esélye, de mégis ott van.
válasza: válasza:Ezzel nem az a baj, hogy nem dolgozo vagy ilyesmi, de a szülők nyakára nem szabadna szülni, a következők miatt:
- gyeden, gyesen leszel jó pár évig, így kilátásban sincs a saját lakás normál kereset híján.
- gyedből, gyesből eltartani egy kicsit egyedül nagyon nehéz - így nyilvánvalóan rá leszel utalva a szüleidre is - ráadásul úgy, hogy nekik választásuk sincs a dologban. Ez nem szép dolog.
- az sem biztos, hogy miután a gyerek óvodába megy, vissza tudsz állni munkába. Sajnos az egyedülálló, gyermekes nőket nem éppen keresik a munkáltatók. Akkor mi lesz?
Megértem, hogy nem szeretnéd elvetetni, de szerintem gondold át még egyszer.
Úgy terveztem, hogy kb. 10 év múlva (30-34) évesen fogok szülni. De most lettem terhes.
Milyen kockázatoktól félek? Nem tudom feldolgozni a történteket, később nem lehet gyerekem, vagy más testi gondok. Akármi. Tudom, hogy elvileg nagyon minimális kockázatai vannak az abortusznak, de miért ne lehetnék én az az egy akivel történik valami.
válasza:Úgy gondoltam 1,5 - 2 éves kora körül mennék vissza dolgozni. Elvileg nem egyedül vállalom. Együtt vagyunk a párommal, nem is attól félek, hogy most elhagy, hanem hogy hosszú távon lelkiekben még tényleg nem vagyunk felkészülve a gyerekvállalásra. Mint írtam én is érzem, hogy vannak gondjaink, így lehet nem együtt fogunk megöregedni. De a gyereket szerintem ő is komolyan gondolja.
Tudom, hogy most leterhelném egy kicsit a szüleimet. Az első időszakban míg otthon vagyok addig biztos. Mert hiába van kicsit elkülönítve a rész amiben élek, de csak egy előtér, szoba és fürdő az ami külön az enyém. Konyha pl. nincs. Eddig jól elvoltunk így, de a kicsihez nekik is alkalmazkodni kellene. Tudom hogy már nem ez lenne a dolguk, de azt is hogy inkább megteszik, minthogy elvetessem. Ők 100%ig mellettem állnak.
Munka kérdés tudom hogy kicsit nehéz. De elvileg van hová visszamenjek, és talán még előnyömre is válik, hogy már "letudtam" a gyerekvállalást
válasza: válasza: válasza:> novemberben végeztem levelezőn
Ha a mostani állásodból valamilyen okból kirúgnának, előre láthatólag kb. mennyi idő után találnál ezzel a képzettségeddel normális állást?
válasza: válasza:Hasonló helyzetben szültem, egy évvel fiatalabb is voltam. Most 4 éves a fiam, egyedül nevelem, még mindig a szüleimmel élek, de úgy néz ki lesz lehetőség megvenni a szomszéd kisházat, és pár éven belül helyre is tudom hozatni. Szintén szülői támogatással, azt hozzátenném.
Én nem bántam meg, hogy megszületett! 2,5 éves kora óta dolgozom, oda is visszavettek volna ahol előtte, de eljöttem. Annyira azért nem reménytelen a helyzet. Engem mindig úgy neveltek, hogy aki dolgozni akar az talál. Én is ezt tapasztalom (le lehet pontozni :))
Egy dolgot sajnálok a fiamtól. Az apját. Van egy ismerősöm itt az utcában ahol élünk. Ő 24 évesen szült. Ők is szétmentek a gyerek apjával korán (ahogy mi is). De állandóan viszi a gyereket, vagy itt vannak. Ő is, a barátnője is. Öröm rájuk nézni, szép "család".
Az én gyermekem is rengeteg szeretetet kap, de azt nagyon sajnálom, hogy az apjának elég havi egy-két nap hogy lássa:( Főleg így, hogy ilyen példát "dugnak az orrom elé"
Az abortusz soha nem merült fel bennem. Ha egy putriban éltünk volna 7en, akkor igen, de így mindent tudtunk neki biztosítani. Pedig mi sem vagyon annyira eleresztve anyagilag. Mindent meg lehet oldani!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!