17 éves lány vagyok és sajnos az édesanyám kiskorom óta iszik, édesapám régen ivott aztán 7 évig nem. Most megint elkezdte a napi szinte való ivászatot. Nem tudom, hogy mi tévő legyek hogyan tudnám jobban elviselni vay túltenni magamat ezen?

Szia! Ugyanebben a helyzetben voltam én is. Édesapám már meghalt, persze az ivászat miatt. Anyu 8 éves koromtól 22 éves koromig alkoholista volt. Szó szerint én fürdettem szegénykét olyan állapotban volt.

Nagyon sokat szenvedtem ezzel az egésszel, az életemre rányomta a bélyeget.

Én azt mondom, amíg saját maguk nem jönnek rá, hogy segítségre van szükségük, addig nem tehetsz semmit. Tudom milyen ez, nem kell bemutatni. A folytonos ígérgetések, hogy jó lesz, így lesz, úgy lesz............aztán meg semmi. És csalódsz még tovább és tovább hogy eddig tetted, mert mindig elhitted magadnak, hogy mostmár nem fognak inni, és ugyanaz a család leszünk akik voltunk, vagy amilyenek szeretnénk lenni.

Lehetsz kedves és szerény, lehetsz agresszív nem számít, talán pillanatnyi "ígéretet" kicsikarsz, de minden folytatódik tovább..

Be kell látniuk a szüleidnek, hogy elveszítenek téged, neked szükséged van rájuk, de ez hosszu idő.

Nálunk a vízválasztó eset az volt amikor anyut a fürdőszobába én vittem ki mert már nem bírt menni, és összehányta magát. Ezután ő is azt mondta hogy: tudja mit csinál, sajnálja, de nem tud mit csinálni, SEGÍTSEK. (itt már belátta). Ettől a ponttól lehet a folytatás.

Mi elmentünk egy addiktológiára, egyedül vittem be. Ott együtt sírtunk. Szörnyű volt látni, mint egy összeaszalódott sárga kis vékony akármi,akinek az arcán a félelem és a szégyen. 6 hét múlva "tisztán"jött ki az addiktológiáról. Ennek 6 éve, azóta újjászületett igazi édesanyám van. Kívánom neked is!!!!!

Nekünk a családsegítő központban volt segítség. Eljött egy nő anyuhoz, szembesítette önmagával, majd felajánlotta neki a kezelést. Természetesen hárított, és tagadott, mint a legtöbb szenvedélybeteg. De hál istennek harmadjára rá bírtam beszélni.

Nagyon sok munka és lelki erő szükséges hozzá!!

Volt hogy elköltöztem otthonról. Szerintem amint lehetőséged van rá, egy kis időre menj el. Talán értékelik a hiányod, és egy ok lesz arra, hogy elmenjenek kezelésre.

Sokan azt gondolják, hogy egy elvonókúra brutális, olyan mint a filmekben. NEM!! Nem visznek onnan tepsiben ki senkit (sokak szerint akik oda jutnak, azoknak végük!) Ha van kitartás és akarat, a kezdő lökést megadja.

Érdemes sokat beszélgetni velük őszintén. Mondd el hogy neked ez mennyire fáj, látod hogy tönkremennek, és te nem szeretnéd ebből a részed kivenni, nem szeretnéd végignézni. Sok sok beszélgetés talán eredményre jut!

Szorítok neked nagyon nagyon nagyon, és kívánom hogy mihamarabb az a családod vegyen körül akikről álmodsz, akik voltak, akik szeretnéd hogy legyenek!

Hidd el sikerülhet!

Ölel:

egy lány, aki most saját magát látta meg benned!

Szia!

Nem irigyellek nem könnyű a helyzeted. Ha úgy érzed az segít ha elekürlsz otthonról javaslom érettségi után tanulj más városban. Ott lesznek barátaid és ha olyan a barátod akkor talán közösen kereshetnétek egy másik várost. Vagyis egy helyet ahol a hétköznapokban együtt lehettek, még ha külön suliba és kollégiumba kerültök is. Az már egy másik élet lesz és haza menned meg igazában csak ritkán kell majd.

Addig meg sok-sok kitartást kívánok neked és ha találtál jó tanácsot az előző válaszokban fogadd meg.

Szeretném veled megosztani egy régi haverom, barátom történetét. Az életének kezdete nem túl szavderítő. Amikor én megismertem ezt a srácot 16 évesek voltunk. Nagyvsaládból való: apuka anyuka és 3 gyerek ő volt a középső. Anyukája súlyosan megbetegedett ( rákos volt) és vizsonylag rövid idő alatt meghalt sajnos. ( A srác ekkor még csak ált iskolás volt, azt hiszem 13 éves lehetett.) Apukája nem bírván megemészteni a gyászt inni kezdett... aztán teltek az évek, nem volt sajnos ez az apuka sem az a nyugis ivós aki iszik aztán alszik. Néha agresszív lett. Nem volt mellette leány álom felnőnie a 3 gyereknek a két fiúnak és a lánynak. Tanulni így nem igen lehetett. Ezért először az idősebb fiú lett a család fenntartó, mert apuka jóformán amit keresett a tehenészetben elitta. Az idősebb fiúnak volt szakmája éa munkája is. Aztán egy szilveszterkor a rossz példa hatására ez a fiú úgy berugott,hogy nem tudott magáról. Mire reggel megtalálták a heverjai ( mert elindult a buliból egyedül haza,de nem érkezett meg) már megfagyott. Ekkor a haverom 16 éves volt ezután ismertem meg. Ő lett a családfenntartó és dolgoznia kellett. Nagyon becsületes srác volt, soha nem láttam inni. Egy alkalommal mikor háizbuliztunk és odahozták a diszkóból a hugát, akit leitattak. Alig tudta 6 fiú lefogni, hogy ne menjen az illető után és neverje halálra. Sajnos az apai agresszivitás benne is megvan. Lényeg a történet úgy folytatódik, hogy egy nyári napon este munkából hazamenet apukájával autóbalesetet szenvedtek. Az utszélén kerképároztak hazafelé, amikor egy fiatla részeg elütötte őket. A srác lába drarabokra tört apukája is sokat volt a kórházban, aztán kb 3-4 hónap múlva meghalt, elvitte a mája. Szóval a srác éppen felgyógyult a balesetből és lábra tudott állni, nagy lovas lévén a szüretibálon a lován állva durrogtatott. Aztán teltek az évek elment szakmát tanulni, dolgozott és kitaníttatta a húgát akinek 18 évesen a gyámja lett. Együtt teljesen felújították az atyai házat. most ott lakik a lány akinek azóta már két gyereke van és egy nagyon rednes férje. A srác a Hortobágyra került csikósnak és ha jól tudom már neki is van családja. S ilyen háttérből jőve mindkettő nagyon becsületes és rendes ember lett. Én ezért nagyon tisztelem őket, soha egyetlen kortyot nem isznak és a lány gyerekeit láttam már nagyon okos értelmes kis kölykök.

Szóval lehet,hogy most neked nehéz. De az élet hoz mindig jobbat. bízz ebben és az talán erőt ad elvisleni ami most van.

S ha tudsz, ill tudtuk kérjetek segítséget ismét apukáddal, s hátha sikerülne anyukádnak is segíteni valakinek.