Lehetséges hosszútávon boldogan együttélni egy borzasztóan öntörvényű emberrel?

Boldogan csak úgy, ha te kifejezetten élvezed az alárendelt szerepet, úgy vagy elégedett, ha neki megfelelsz, mindig hozzá alkalmazkodsz. Vannak sokan ilyenek. Jellemzően csöndesek, önállótlanok, talán társfüggőek is. Nekik kifejezetten passzol egy makacs önfejű, nem felejtő.

Ha te nem vagy ilyen, akkor igen nagy lemondás kell részedről, hogy boldognak érezd magad! Lehetsz erős, és befogod a szád, alkalmazkodsz, neki jó leszel így is. De ezzel csak azt éred el, hogy ne legyen konfliktus. Boldogságérzés nem valószínű, hogy lesz.

Persze ha ismeri önmagát, tudja, hogy nehéz természet és lehet beszélgetni vele ezekről, akkor csiszolódhattok.

Viszont óvatosan ezekkel a dolgokkal!

Csomó kapcsolat így megy tönkre... Hogy valójában sose volt jó, mindig csak a VÁLTOZÁST várták, ami nem jött el...

Hogy értsd:

Ha te most belemész, és tűrsz, de az van a fejedben, hogy hátha idővel megváltozik és alkalmazkodóbb lesz... De ezt nem közlöd most vele, neki meg jó így... Akkor később, pl egy gyerekszületés után feladod, kiborítod a bilit, hogy má' ugyan mért nem képes megváltozni, akkor tragédia lesz a vége. Ugyanis ő nem változik majd. Te viszont már nem leszel olyan kezesbárány, mint most, és ezt felrója neked, hogy te viszont hátrányodra változtál... A gyerek meg csak szenved a családi perpatvarban...

Na ezt csak azért írom, hogy még most észbe kapj. Így szoktak csődbe menni a kapcsolatok, hogy már az elején sem volt jó, csak ráfogták...

Nem baj, hogy ilyen az illető, csak a megfelelő társ kell hozzá és akkor lehet boldogság...