A barátom elég furcsán viselkedik, szerintem mentálisan nincs rendben vele valami. Tanácsok?

32 éves, 6 éve együtt élünk én 30 éves vagyok.

A viselkedése és szokásai néha "érdekesek".

(Az interneten ismerkedtünk meg)

Nem nagyon beszélgetünk, néha ilyeneket mond: "az elmúlt két hétben olyan depresszió szerű állapot lett úrrá rajtam, de most már jól vagyok".

Amikor látszik, hogy rosszul érzi magát vagy valami bántja és rákérdezek, hogy mi a baj hallgat, csak amikor már magában lerendezte akkor elmondja.

Társaságban sem nagyon beszél. Ha sorban állás van valahol nem áll be a sorba, de ha igen és időközben beáll mögé 3 ember már rosszul érzi magát.

A lakásba nem akar munkásokat (burkoló, asztalos, stb) hívni, mert zavarja. Nem szeret ajtót nyitni. Nem viszi le a kutyát sétálni, mert hozzá kell szólni más kutyásokhoz, esetleg a kutya megy oda valakihez.

Nem szeret válogatni, vagy segítséget kérni bármilyen üzletben, inkább egy kevésbé tetsző darabot választ.

Soha nem megy át a piros lámpán, megvárja míg zöld lesz.

A boltban mindig vesz kosarat. Nagyon szabálykövető.

A szórakozóhelyeket azonban nagyon szereti, mert a tömegben el tud vegyülni, de nem barátkozik, nem beszélget senkivel, egyedül táncol (ha én nem vagyok ott), vagy a haverjával kóvályognak.

Én szeretek vele élni, (de néha jobban néha kevésbé)zavar, hogy nem tudunk sem az érzéseinkről beszélni, sem a problémáinkról, mert ezek elől elzárkózik, elvonul.

Attól tartok, ha gyerekünk lesz majd nem jön le velünk a játszótérre, mert ott mások is lesznek. Egyáltalán hogyan viszonyulna egy folyton kérdező gyerekhez. (Már sokat beszéltünk róla és szeretne gyereket.)

Lehetne kicsit ösztönözni, hogy nyitottabb legyen, volt már valaki hasonló helyzetben?

Köszönöm