Szerintetek az ember élete során mennyi emberről gondolhatja/érezheti azt, hogy vele le tudná élni az életét?

Embere válogatja. Van, aki minden kapcsolatához olyan nagy reményeket fűz, hogy elhiteti magával, hogy igen, ő életem szerelme. Másfél év múlva már másról gondolja ugyanezt.

Az emberek nem tudnak különbséget tenni szerelem és valódi összetartozás közt, azaz akkor is a szívükre hallgatnak, mikor olyan kérdésben kellene állást foglalni, amihez kell jó adag józan ész is.

Ahhoz, hogy az ember valóban le tudja élni valaki mellett az életét, sok mindennek kell klappolnia - hasonló értékrend, hasonló életritmus, egyező tervek, jó kommunikáció, szeretet/szerelem, és még kismillió egyéb tényező. Ha belegondolunk, az is csoda, ha életünk során egyetlen ilyen emberrel összehoz a sors. Sokaknak nem is adatik meg, örök hűséget meg akkor fogadnak valakinek, amikor már benne vannak a korban, gyereket szeretnének, stb. 30 éves korokig vártak, nem jött amit kerestek, hát megházasodnak. Jó esetben ebből is lehet egy jó kapcsolat, de valamilyen hiányérzet mindig marad. Ebből jönnek a feszültségek, a megcsalás, az elhidegülés. De tény, hogy nem várhat senki 60 éves koráig.

Szerintem nagyon kevésről, mert ahhoz, hogy ezt valakiről biztosan kijelentsük, ahhoz nagyon alaposan ismernünk kell. Persze akinek több ismerőse van, nagy és mély közösségi életet él, annál ez lehet több. De míg az ismerősökből (akiket tényleg igazán ismerünk) levonjuk az ellenkező neműeket, levonjuk a rokonokat, levonjuk azokat akik nem jöhetnek szóba a koruk miatt, akkor hány ember marad???

És akkor még levonjuk azt, aki nem tetszik valami miatt, levonjuk azt, akinek már van párja, hiszen mégse vesszük el mástól... Akkor mennyi marad? Marad egyáltalán valaki? (Nálam 0 ez a szám...)

Az meg hogy tetszik valaki és szerelmesek vagyunk belé, még kevés, mert nem ismerjük a tulajdonságait, a szokásait, a terveit, az álmait. Akiről ezt nem ismerjük, arról nem tudjuk kimondani, hogy le tudnánk vele élni, mert hazugság lenne. Ha ilyen eset valósul meg, akkor vagy kiderül, hogy teljesen más az illető, és rövidesen válás lesz, vagy utolsó hajszálig alkalmazkodunk hozzá, teljesen alárendeljük magunkat a békességért, vagy pedig szerencse is lehet, hogy mégis passzolunk, de ez ritka.

Na akkor mennyi az annyi?

" - Egész életemben az igazit kerestem.

- Na és sikerült megtalálni ?

- Igen

- És mi lett vele ? Együtt éltek ?

- Nem. Ő is az igazit kereste."

"30 éves korokig vártak, nem jött amit kerestek, hát megházasodnak. "

Van ilyen is. De azért legalább 30 felett érettebb fejjel okosabban választ az ember! Nem az ebben a korban kezdődő kapcsolatok vezetik a váláslistát.

Sokkal jellemzőbb a fiatalon házasodottak válása!!! Nem sok olyan pár marad együtt, akik 20-as éveikben házasodtak. Nem nőttek még fel, magukat sem ismerik, nemhogy a másikat próbálnák megismerni. Aztán csak az elvárásokat tudják dobálni a másik felé, magukat nem mérik fel, szóval bizony ez a rizikósabb korosztály! más szóval felelőtlenebb.