Felelőtlenség úgy babát vállalni, ha nem tudok bébiszittert fizetni előreláthatólag és a család sem akar majd vigyázni a gyerekre, ha mondjuk beteg és nekem dolgoznom kell?

Nekem sincs pénzem babysitterre, és a nagyik sem tudnak segíteni. Dolgozok, mellette a 20 hónaposom bölcsiben van, és persze az apja is dolgozik. Ha beteg, és most éppen az, akkor én maradok itthon vele. Egyébként ennek az az oka, hogy a férjem kb négyszer annyit keres mint én, a munkahelyem tolerálja a babát (úgy vettek fel, hogy tudták, hogy kisgyerek van és e mivel jár).

Bizonyos szempontból mindig úgy van, hogy majd lesz valahogy, mert nem tudhatsz semmit sem 100% biztosan. Gondold végig, hogy mennyire bírod vagy akarod ezt a bizonytalanságot, hogy anyagilag mi fér bele, és képes vagy-e bizonyos rizikót vállalni. Egyébként meg ne hagyd magad szekálni. Ha piszkálnak, kérdezd meg, hogy segítenek-e ha kell, vállalják helyetted a munkád egy részét, esetleg támogatnak anyagilag? Ja hogy ebből semmi, akkor meg be lehet fogniuk. Ne hagyd magad!

Mindenki úgy vállal gyereket, hogy majd lesz valahogy. Valamiért ezen az oldalon az emberek úgy gondolkoznak, mintha az ember helyzete be lenne betonozva... hát nagyon nem! Simán lehet, hogy mire megszületik a baba, már nem is ott dolgozol, hanem egy olyan helyen, amiről most még nem is hallottál. Az anyagi helyzetetek is ezerszer változhat.

Segítség meg jön, lesz, csak kérni kell, ha kell. Néha onnan jön, ahonnan nem is várnád. Nagymamám mesélte, hogy náluk pl az történt, hogy áthelyezték őket egy másik városba kicsi gyerekkel. Persze rokonok messze, ott senkit nem ismertek, a bölcsi meg korábban zárt... de hamar kiderült, hogy a szomszédban lakik egy magányos idős néni, aki nemhogy pénzt nem kért, még inkább ő örült annak, hogy segíthetett, mert imádta a gyerekeket. Minden délután ő ment a bölcsibe és nála volt a gyerek, később gyerekek, amíg a szülők hazaértek.

Nem azt mondom, hogy találtok ilyet, csak azt, hogy ilyen is van. De millió más megoldás létezik. Dolgozhatsz olyan helyen, ahol elnézik, hogy időnként otthonról dolgozol (nyilván ehhez megfelelő munkakör kell), vállalhatsz csak reggeles műszakot, és akkor a másik szülő viszi a gyereket, te hozod,stb.

Elméleti az elgondolásom, mert gyerekem nincs, de azt látom, hogy így vagy úgy mindenki megoldja. Szóval gondolj erre: miért pont nektek ne sikerülne? Az a tény, hogy nincs mese, meg KELL oldani a dolgot, eléggé kreatívvá tudja tenni az embert :)

Ne aggódj! Nekem a feleségem 6 éve van otthon, mert zsinórban szült 3 gyereket és rokonaink csakmessze vidéken vannak. Az, hogy a férfit mikor engedik el a szabira, elsősorban ügyes taktikázás kérdése, megoldottuk. És mondom: nem 1, hanem 3 gyerek volt mát a végén. Nem volt babysitter, mert a mi gyerekünk. Nem is a nagyszülők gyereke, de azért időnként fel tudott jönni a nagyszülő is vigyázni. A bölcsibe, oviba leginkább az első gyerekkel kellett "beverekedni" magunkat, utána már könnyebben felvették a többieket. De 2 éves kor alatt egyik se ment bölcsibe.

A gyerekvállalás ma művészet, tudatában kell lenni, hogy rengetegmindent meg kell oldani, amit eddig nem oldottatok meg. Nekem se volt kezdetben családbarát munkahelyem, de aztán több év alatt az lett. Látták, hogy nekem fontos a család, nem lehet csak úgy lenyomni, de egyébként meg dolgoztam, mint az állat, ha bent voltam. Ügyesség és kitartás kérdése, de meg lehet oldani, ha akarjátok. És ez csak 1 dolog a sok új képesség közül, amit bizony a szülőknek ki kell fejleszteniük, de ez teszi széppé és dicsővé a szülői életet...! :) Hajrá!