Mit csináljak az apámmal, hogy kicsit megváltozzon?

Az a helyzet röviden, hogy anyu külföldön dolgozik, én a tesóim meg itthon apuval. Mostanában, mint sok másnak is elég ramaty az anyagi helyzetünk. Sajnos nekem sincs most állásom egy ideje. Nem válogatok, de sajnos semmi munkalehetőség nincs. Ez van. De apám ezt nem érti meg, bár nem is ez a fő probléma.

Állandóan hisztizik, hogy nek soha nincs pénze (ez nem igaz, mert bár sz.r helyzetben vagyunk, csak ritkán van, hogy tényleg nem marad már egy fillérünk se). De ő akkor is nyavajog ha van, mert neki az tetszene, ha anyu is havonta 5-6 százezret hozna haza, meg én is kimennék és én is ugyanígy 5-6 százezret keresnék. És akkor talán jó lenne, ed még erre is azt mondja hogy talán.

Mennyi pénz kell ennek? Én sajna nem tudok kimenni, mert a korom miatt még nem vesznek fel, anyu 2-3 százezer között keres, apu is 100 körül itthon. Vannak adóságaink, és sok a számla, szóval annyira nem sok ez a pénz összeségében, mint ahgy kinéz, anyu keresete el is megy ezekre.

De mások milliószor rosszabb helyzetben vannak.

Ő meg csak fikázódik, meg pofázik, mindig olyan okosnak hiszi magát. Engem is csak basztat állandóan. Gondolhatja, hogy nem direkt nem dolgozom.

Ráadásul már mindenemet eladtam ami az enyém volt. (könyveimet, tv-met, cd-imet, dvd-imet, stb..) És a pénzt nem hülyeségekre költöttem, hanem beszálltam a minennapi dolgokba, de ezt sem értékeli.

Amit így összegyűjtöttem csak egy kicsit költöttem magamra meg a tesóimra, az is csak olyasmi, hogy vettem magunknak 1szer 1szer hamburgert, meg csokit nekik, de nehogy már ezt nem tehetem meg, ha egyszer a dolgaimat amik nekem fontosak voltak eladom.

Ő meg állandóan a hülye sörét veszi, meg a vacak sport újságjait, hasonlókat.

Én próbálok a lehető legkevesebbet enni, nem veszek semmit, nem költök semmire. Ruhát is kb 5-6 éve vettem utoljára.

És akkor a 23 éves hugomnak meg magyarázzam meg, hogy nem vehet az iskolai büfében semmit sose, meg valami újságot.

Mindenkitől sajnál mindent, nem értékel semmit. Néha jól leissza magát, olyankor meg aztán végképp elviselhetetlen, csak szid mindekit, ő persze maga a tökély.

Gondoltam már rá hogy lelépek a fenébe, de attól semmi sem lenne jobb, mert a tetvéreimet nem akarom itt hagyni, nekik ugyanúgy viselni kell az egészet.

Jön a karácsony is, már előre utálom.