Mit tegyek magammal? Szeretnék változtatni a párkapcsolatomban lévő énemmel, nem vagyok így elégedett, úgy érzem megalázom saját magamat.

Én ugyanilyen voltam a két leghosszabb együttélésemben. Annyira féltem, hogy elveszítem a páromat, hogy bármilyen helyzetben képes voltam mentséget találni nekik, mindent meg tudtam magyarázni magamnak, és mindig fejet hajtottam a békességért. "De hát annyi jó tulajdonságuk van." mindig ez maradt. Észre sem vettem, hogy mennyire megalázkodtam ezzel előttük. Egy darabig azért ez nagyon tetszik nekik, eleinte meg is köszönik. Ez sajnos félrevezető. De lassan elkényelmesedtek, aztán már őket is bosszantotta, hogy semmivel sem tudnak kiakasztani. És provokálni kezdtek. Szinte akarták, hogy lázadjak végre. És nem tettem. Végül mindkét esetben az lett, hogy ők léptek, mert már nem az voltam, akit annak idején megismertek. És elhagytak. Ők. Mert én még akkor sem tudtam lépni. Egyszerű ez.

Maradj önmagad, vagyis ne félj tőle! Ha valami nem tetszik, akadj ki, közöld vele, mert (ha ezt kultúráltan csinálod persze) jobban fog becsülni érte. Ha szeret. Essen néha pofára, ha megérdemli.

Ha pedig nem tetszene neki, hogy neki is tennie kell érted, és meghátrál, akkor én is azt mondom, hogy nem is szeretett igazán. Akkor rémálom arra gondolni, hogy évekig húznád vele.

Reméljük, nálatok nem ez lesz. Ügyes legyél! És ne engedj a lelki zsarolásnak! Bízz magadban!