Van olyan, aki gyerekkorába visszahúzódos befeléfordulós, társaság kerülö volt, és nagyon szeretett egyedül lenni, de mikor saját családja lett, nem tudja ezt a régi hangulatott visszahozni az életébe mellettük pótcselekvésre adta a fejét?

Konkrétan mire gondolsz?

Pl. iszik, vagy elkezd sokat enni?

Akkor hasonló cipőben járok.

Én is ilyen gyerek voltam, felnőttként is igénylem az egyedüllétet.

Nálam annyival másabb, hogy én hosszú évek óta bulimiás vagyok és ezért nem tudok egy "jóízűt" enni a párom előtt, ő azt hiszi madáradagokat eszem, aztán persze alig várom, hogy egyedül maradjak és jöhet a többi...

Sokszor belegondolok, hogy miért jó ez nekem?

Semmi értelme.

És ésszel tudom, hogy ezerszer többet ér egy párommal eltöltött pár óra, mint az egyedüllét és az értelmetlen cselekvések.

Nálam is előfordul ok nélküli költekezés, bár ez nálam általában élelmiszer.

Érdekes dolog ez. A mostani kapcsolatom olyan harmonikus, mint még soha egyik előző sem, nagyon boldog vagyok, mégis néha rámjön ez az érzés, hogy maradjak már egyedül egy keveset.

Aztán mikor elmegy, már abban a pillanatban hiányzik és jön az evés, vagy az alkohol...

Hülye ördögi kör, valami baj van a fejemmel az tuti :))