A saját anyám nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, szerintetek mit csináljak?

Uh, az anyukád az a típus akinek semmi sem jó? Az lehet, hogy nem a legjobb ha agyontetováltatod magad (idősebb női ismerőseim, mindent elkövetnek hogy leszedjék magukról a régen jónak hitt tetoválásokat, mert 33 fölött már inkább ciki, s szeretnének fölvenni szép estéit, de így...).

Elsősorban önmagadnak kell hogy megfelelj! Mondd, sok mindenbe beleszól? 20 éves ember már kész felnőtt!

Én már 30 vagyok. Anyám a mai napig is beleszólna a dolgaimba ha hagynám. Soha semmi sem jó neki. Így már több éve, hogy nem beszélünk. Jobb ez így, mert csak harc a vége, s nem akarok minden beszélgetés végén gyomorgörcsöt kapni. Nem az a lényeg, hogy hová költözöl, hanem az, hogy képviseld magad. Légy önmagad!

Anyukád sokat csalódhatott az életben, a te terved egyáltalán nem a túlzás kategória, de én is azt mondom, hogy próbálj máshol új életet kezdeni, és dolgozz, mert úgy tűnik, anyukádra nem számíthatsz.

Engem az egész család nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, amilyennek ők akarnak, az meg nem szeretek lenni. Lassan - mivel kevés a lehetőség - de megvalósítom az önálló életet, és boldog leszek úgy is, hogy nem az leszek, aminek ők terveztek. Ők meg vagy elfogadják idővel, vagy az amúgy is széthúzó családra nem lesz szükségem, de ők se számítsanak rám.

20 éves vagy, ha neked se adja aranytálcán az élet a szükséges dolgokat, neked kell megteremtened.

Én szülő vagyok, de nem örülnék neki, ha a gyerekem, mikor nagyobb lesz, tele akarná tetoválni magát és piercingeket akarna berakatni. Mivel 20 éves vagy, anyukád nem állíthat meg, nem mondhatja meg, hogy mit csinálj, de valószínűleg csak jót akar neked, mert nem akarja, hogy ne vegyenek fel rendes munkára a tetkók miatt és hogy 40-50 éves korodban jöjj rá, hogy ezekkel a dolgokkal visszafordíthatatlan hibát követtél el. Képzeld el magad nagymamaként tetkókkal és piercingekkel. Igen, a külső sokat elmond egy emberről. Lehet akármilyen jó ember, ha tele van tetoválva mindenhol meg piercingek lógnak belőle. Akkor senki sem fogja meglátni benne az értéket. Munkát sem nagyon adnak neki a külseje miatt. Na mindegy, van, aki csak a saját kárán tanul. Szerintem is költözz külön és akkor meglátod, hogy mennyivel "könnyebb" lesz az élet, mikor magadat kell fenntartani.Van kereseted?

23/N

Mivel ő szült és felelősséggel tartozik érted, EZÉRT ellenkezik azzal, ami szerinte nem helyes. A szülőség nem azt jelenti, hogy köteles egyetérteni veled, ha szerinte hülyeség, amit tenni készülsz, hanem azt jelenti, hogy köteles téged visszatartani attól, hogy megtedd.

Mivel felnőtt vagy, így természetesen jogodban áll tetováltatni bárhová magadon, de ne várd hozzá anyukád egyetértését.

Érdekes, hogy szerinted apukádnak nem kutya kötelessége téged eltartani, amíg tanulsz... Csak anyukádnak. Elég furcsa felfogás. Ő nem a te szülőd véletlenül, csakúgy, mint anyukád? Azért megnézném a helyedben apukám száját (és a barátnőét is), hogy ha közlöd velük faarccal, hogy akkor VÉGLEG ide kívánsz hozzájuk költözni. A poén kedvéért tedd meg, légy oly kedves. Csak hogy lásd az IGAZI, ŐSZINTE reakciójukat. Én a helyedben meglépném ezt a tesztet. Nem kerül semmibe. Ha először örülnek, akkor se áruld el magad, várj pár napot, hogy még akkor is annyira örülnek-e neked, vagy hirtelen elkezdenek rábeszélni téged, milyen jó is neked az anyukáddal.

Aztán gondolkodj el az eredményen, ki is szeret téged igazán, tiszta szívből.