Csak engem zavar hogy nálunk sosincs normális időben ebéd és sosem eszünk együtt?

Mi mindig együtt eszünk (már amikor otthon vagyunk, ami kb. egy héten egyszer van sajnos...), de mi is nagyon korán ebédelünk, 11-kor kb. Nem reggelizünk, 11-kor ebéd, és utána vacsora nincs, hanem gyümölcsöt eszik mindenki össze-vissza. Tehát azt már nem együtt.

Ilyen értelemben nálunk sincs "normálisan", de mondjuk engem nem zavar.

Én egy édesanya vagyok és szeretek figyelni arra, hogy hasonló időben legyen az étkezés, illetve ha valahová pl. megyünk kirándulni vagy hasonló, akkor előre úgy készülünk, hogy esetleg tolódhat az étkezés.

Olyan keveset van együtt a család és olyan jó érzés az étkezés idejére együtt leülni, beszélgetni- ezt ki kell szerintem használni és erre talán még a legrohanósabb családban is akad idő és valóban nem pénzkérdés.

Hétközben este a vacsoránál, hétvégén pedig a lehető legtöbb étkezésnál együtt vagyunk. A gyerekek kicsi korában kezdetben az állandóság fontosabb, nagyobb korban pedig a beszélgetést, egymásra figyelés is felértékelődik.

Édesanyáddal beszéltél már erről? Mondd el neki, hogy számodra nagyon fontos lenne, hogy ilyenkor együtt legyen a család lehetőség szerint és neked fontos az állandóság (pl. +/- 1 óra). Megkérdezném a helyedben, hogy te mit tudsz neki segteni, mit tudsz tenni annak érdekében, hogy ez megvalósuljon? Felajánlhatod pl. hogy hétvégén te készíted a reggelit mondjuk 9ig vagy hogy te azzal tudsz hozzájárulni ennek a közös étkezésnek a sikeréhez, hogy elmosogatsz vagy előkészítesz zöldséget stb. amire megkér és amit pl. előző este megbeszéltek.

...persze ehhez azért az is szükségeltetik, hogy hétvégén te se 10kor kelj fel és akkor reggelizz, hiszen aki már kora reggel óta fent van, az nem fogja tudni kivárni, míg te éhes leszel.

Én anyaként örülnék, ha a gyerekem azzal fordulna hozzám, hogy van igénye a közös étkezésre, beszélgetésre.

Kölcsönös alkalmazkodás és megbeszélés kellene ide :)

Sok sikert.

Hát ez legyen a legnagyobb problémád az életben! :)

Mikor még otthon laktam anyuéknál, szinte soha nem ebédeltünk időben. Nem azért mert hamar kész volt az ebéd, vagy mert később lett kész. Szimplán azért mert apum keveset volt otthon (dolgozott), de ha otthon volt is dolgozott valamin éppen, másrészt van hogy mi késtünk öcsémmel ebédről, vagy anya éjszakásból később ért haza; vagy vendéget vártunk. Valami miatt ritkán ebédeltünk időben.

De a lényeg hogy elültünk együtt ebédelni. Az hogy nem délben hanem kettő órakor, már részlet kérdés. Örülj hogy együtt vagytok olyankor és ennyi.