Mit lehet tenni az apámmal?

Kedves kérdező,

én egy 47 éves nő vagyok, és elmondhatom, hogy hosszú éveket töltöttünk a gyerekeinkkel abban az elviselhetetlen légkörben, amit Te leirtál. Mi is ugyanúgy voltunk, mint Ti: szerettük a férjemet, tehát nem ment az elköltözés, de kibirhatatlan volt vele az élet. Nem is tudom, mi történt volna, ha nem került volna egy hirtelen kialakult pánikbetegség miatt idegosztályra, ahol aztán megállapitották, hogy mániás depressziója van. Ennek kezelésére kapott egy Paroxat nevű gyógyszert, ami egyben hangulatjavitó is. Ez pótolja azt a szerotoninmennyiséget, ami magától állitólag nem termelődik a szervezetében, és aminek hiánya ezt a kezelhetetlen ingerültséget okozza. Amióta ezt a gyógyszert szedi (ennek több mint 10 éve), azóta normálisan lehet vele élni; ha viszont ha ez a tabletta kimarad, már délután észre lehet venni, hogy kezd eluralkodni rajta a kötekedési hajlam, és ha másnap sem veszi be, akkor harmadnap ugyanott tart, ahol 10 évvel ezelőtt, amikor bekerült az idegosztályra. Megjegyzem, hogy mostanában olvastam egy olyan elméletet egy Szendi Gábor nevű orvos honlapján, hogy igazából az omega3-omega6 zsirsavak megfelelő aránya kell ahhoz, hogy ez a szerotonin elegendő mennyiségben legyen meg a szervezetben, és kezdtem is próbálgatni, hogy váltsunk, és úgy tűnt, hogy nem is volt rossz. Lehet, hogy nálatok érdemes lenne ezt az omega3-at adagolni neki, mert ez egy olyan zsirsav, ami az agymüködésen kivül sok más egyebet - sziv- és érrendszeri dolgokat is - javit, tehát nem fog rájönni, hogy miért akarjátok, hogy szedje. Mert egyébként biztos vagyok benne, hogy konkrétan idegorvoshoz vinni elég nehéz lenne, mivel a kóros dührohamoktól szenvedő emberek általában hallani sem akarnak idegorvostól.

Ami a pénzzel összefüggő dolgokat illeti, az nálunk nem állt fenn. Viszont mikor az ideggyógyászaton elkezdték kezelni az ingerültségét, és én rájöttem, hogy ez is csak egy betegség, aminek szakirodalma van, sokféle dolgot igyekeztem elolvasni ezzel kapcsolatban, pszichológiai témájú könyveket, és nekem rémlik valami, hogy van olyanféle változata is ezeknek a személyiségzavaroknak, amit, ha jól emlékszem, border line-nak hivnak, és tulajdonképpen arra utal, hogy az illető mindent és mindenkit, de legfőképp a hozzátartozóit kontroll alatt akarja tartani. És úgy tudom, ez is kezelhető pszichológus vagy pszichiáter segitségével.

De első körben mindenképp ajánlanám az omega3 kipróbálását, még az akut ingerültséget szerintem nagyban csökkentené, és akkor, egy együttműködőbb hangulatban már könnyebb megértetni vele, hogy tönkreteszi az életeteket, és mindannyiótok érdekében szánja rá magát egy ideggyógyászati kezelésre.

Remélem, ez a hosszú lére eresztett válasz valamennyire a segitségetekre lesz, mert tudom, milyen szenvedéssel jár mindez, és ezért mindenkit nagyon sajnálok, akinek ezzel kell küzdenie.

Sok sikert!