Érdemes lenne feladni érte a kapcsolatomat vagy felejtsem el?

3 éve van barátom és nagyon szeretem, olyan ember, akiből tökéletes férj, apa lenne. Pedzegeti a témát, hogy mi lenne, ha hozzámennék. Én ezt a témát még próbálom hanyagolni, mert annyira fiatalnak érzem még magam a házassághoz. Okos és helyes és vicces és megértő és ami a legfontosabb, hogy szeret. Ő olyan tipikus szülők álma. A családom is imádja és remélik, hogy együtt maradunk. Minden szép és jó, de történt valami, amin egyszerűen nem tudok tovább lépni és tanácstalan vagyok. Pár hónapja megismertem egy lányt egy házibuliban, aki az egyik barátom barátja. Az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk, annyira sokat beszélgettünk, szinte mindenki másról megfeledkeztem. Nagyon nagyon érdekesnek tűnt, olyan igazi művészlány és annyira szimpatikus volt. Mikor Ő hazament, barátnőm közölte velem, hogy ez egy leszbikus lány és hogy látja, mennyire elvoltam vele. Én meg mondtam, hogy ugyan már, csak képzelődik. Azután szinte minden percben rá gondoltam. A hangjára, a nézésére, a szavaira és nem tudom, mi történt velem, de kezdtem azt érezni, hogy én látni akarom még ezt a lányt. Lényeg, hogy megkértem a barátomat, hogy hívja el ezt a lányt arra a koncertre, amire menni készültünk. Nem értette, hogy miért kérem, de szerencsére a lány nagy koncertezős és eljött..úristen annyira örültem. Onnantól kezdve csak Vele voltam, minden hülyeségen röhögtünk, mellette beszélgettünk és kérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha ezt megismételnénk. Én meg azonnal igent mondtam és megbeszéltünk egy találkozót, ahol már minden olyan más volt. Szóba került a barátom, meg az Ő eddigi kapcsolatai és az is, hogy fura, hogy ennyire megértjük egymást. Barátom erről persze semmit nem tudott, nem állt szándékomban közölni vele, hogy egy leszbikus csajjal találkozgatok. Annyira sokat beszéltünk telefonon is, meg msn-en és egy következő találkozás alkalmával nem tudom, mi történt velem, de megcsókolt, én meg hagytam. Nem tudtam mit mondani,annyira hihetetlen érzés volt, de hülyén viselkedtem és szegényt teljesen összezavartam. Mondtam Neki, hogy most inkább ne találkozzunk, mert nekem ez nem megy..egyértelmű, hogy hihetetlenül magával ragadott, de megijedtem. Egyedül a legjobb barátnőmmel tudtam erről beszélni és szerinte ez csak egy fellángolás, de nem az..ilyet még nem éreztem soha. Annyira tökéletes és eddig az egyetlen olyan ember, aki megérti a gondolatvilágomat. Azóta beszéltem Vele és mondta, hogy szörnyen tetszem neki és nagyon furát érez, én meg erre béna módon úgy reagáltam, hogy én nem vagyok "olyan". Annyira szánalmas voltam. Én szeretem ezt az embert, de úgy félek a következményektől. Ez a lány..úristeen. Annyira vonzódom hozzá, de egyszerűen nem lehet. Sosem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülök és mindig csak Ő jár a fejemben és rettenetesen szenvedek. A családom biztos kitagadna, ha szakítanék a barátommal és belemennék egy leszbikus kapcsolatba. Viszont ezalatt a pár hét/hónap alatt boldogabb voltam Vele, mint egész életemben. Tudom, hogy nehéz erre válaszolni, mert aki ilyet még nem élt át, az nem tudhatja, nem is értheti, hogy szerethet bele valaki a saját nemébe. Eddig én sem értettem, illetve nem vonzott a dolog, de Ő..istenem..Kétségbe vagyok esve, mit tanácsolnátok? Érzem, hogy vele boldog lehetnék nagyon, de félnem kéne az előítéletektől. Barátommal pedig minden olyan biztos és szilárd, de..hiába szeretem, nem úgy érzek iránta, mint a lány iránt.

19/L