Mit tegyek? Megcsalt a férjem!

Engem is megcsalt, a házasságunk 8. évében. Ma már 16 éve vagyunk házasok.

Mindketten sok mindent rosszul csináltunk. Talán mást is vártunk a házasságtól. Korábban a rengeteg munka mellett gyakorlatilag én végeztem a házimunkát is. Se időm, se erőm nem maradt egy fárasztó nap után a férjemre.

Én megbocsátottam neki a hűtlenségét, már akkor, amikor elmesélte. Persze, hogy sokk volt a számomra. Azóta sokkal jobb minőségileg (is) a szexuális életünk, tudom, hogy egyetlen más nő sem nyújthatja azt, amit én nyújtok neki. Az önbizalmam is helyreállt, és nem is izgatom magamat más nő miatt a környezetünkben. Tény, hogy 8 éve sokkal aktívabb a háztartásban, és a gyereknevelésben, mint korábban, így én is kevésbé vagyok fáradt esténként. Az nem igaz, amit többen feltételeznek, hogy ha egy férfi egyszer megcsalja a feleségét, akkor többször is megteszi. Nyilván van ilyen is, de ez nem törvényszerű. A kapcsolaton minden nap dolgozni kell.

A tanácsom az, hogy először próbálj megnyugodni. Ha ez megtörtént, próbálj beszélni a férjeddel. Beszélj neki az érzelmeidről, hogy a történtek nagyon fájnak neked, és kérdezd meg, hogy mi volt az oka, az okai a félrelépésének. Ha az okok olyanok, amin változtatni tudsz, akkor azt tedd meg. Próbáld meg magad a mindennapi életetekre, közös céljaitokra koncentrálni, és elfelejteni ezt az esetet. Semmi esetre se emlegesd fel neki később, ha éppen valami máson vitáztok! Azzal csak felszakítanád a behegedt sebet.

Nem csak a te hibád. Neki ki kellett volna nyitnia a száját, és közölni, hogy valami gondja van, és ha így megy tovább, ő márpedig máshol keres boldogságot.

Ő nem szólt, és megcsalt.

Igen, tény, te is hibás vagy, de ő is hibás, hogy nem törekedett arra, hogy próbálja megoldani a dolgokat.

Hogy mit tegyél?

Próbáljátok megbeszélni, tud meg, hogy miért tette.

Ha meg tudsz neki bocsájtani, és ketten változtatni, akkor maradjatok együtt

Ha meg tudsz neki bocsájtani, de csak ő akar változtatni vagy te, akkor válás.

Ha nem tudsz neki megbocsájtani, akkor válás.

Ha van gyerek, akkor ne vedd figyelembe. Annak idején apukám is megcsalta anyut, anyu sokáig tűrte, de számomra nem volt túl jó érzés, hogy apu nem volt otthon, részeges volt, meg hasonló, anyu meg sokat sírt.

Én örültem a végén, hogy elváltak.

12-esnek!

Gratulálok és mondhatom szerencsés vagy,hogy így végződött! Ha engem megcsalna a párom,mindegy kinek a hibájából akkor valószínűleg én is megbocsájtanék neki és nem válnék el! DE! Soha a büdös életben nem tudnám többé sem tisztelni, sem becsülni sem pedig megbízni benne! Márpedig ez alap egy jó kapcsolatban! Ergo baromi nagy hibát követnék el azzal ha együtt maradnánk!

12-es nagyon bölcs választ adott. Tegyük fel azt a kérdést is a nagy válási hangulatban, hogy jó, de mi lesz utána? Ugyanis a válással éppen a másik nő karjaiba hajtjuk a férjet, jó eséllyel. A mi gyerekeinkből pedig nem lesz az, aki lehetett volna egy szerető apa mellett. Ez fontosabb, mint hogy mi magunk tudjuk, hogy volt mit megbocsátani az évtizedek során. A gyerekeink bizony más emberek lesznek, bizonytalanabbak, bizalmatlanabbak, nem olyan erősek és lazák, nem olyan stabilak, mint ha teljes családban nőttek volna fel. Még a válás alatt a férjünk hozzáköltözik a barátnőhöz (hiszen kell neki valaki, mi pedig eltaszítottuk), barátnő immár szabadon tervezhet, teljes életet, gyerekkel... És kész is vannak a borzalmas karácsonyok évtizedekre... Persze nekünk is kellene valaki, de kiderül, képtelen megszeretni a gyerekeinket. Megéri tehát nagyon megfontolni, hogy mi lesz utána!

Még valami a mindenki hibás dologhoz. Minden házasságnak vannak gyenge pontjai, és sebezhető időszakai. Amikor a gyerekek kicsik, ha ikrek, ha az egyikkel baj van, gyakran kell aggódni érte, a felnőttség felelősségéhez fel kell nőni, ezek mind kimerítőek és mindkét fél elvágyódhat időnként gondolatban. Persze, a házasság megromlásáért két ember felelős, de nem azonos mértékben. Sosem azonos mértékben. És nem is biztos, hogy amit "megromlásnak" látunk az tényleg az is. Azt hiszem, sokszor a szívünk mélyén megbocsátanánk, de valahogy nem tudunk. Ezen kellene változtatni.

Azt hiszem, nem tudok egyet érteni a többiekkel. Én 4.5 éve vagyok együtt a párommal és most fogunk összeházasodni. Volt már mind a kettőnknél, hogy egy másik ember megtetszett. Ezt elmondtuk ilyenkor a másiknak, s azt is, hogy ez nem változtat a döntésünkön. Nem kerestük a másik hibáját abban, hogy mért tetszett meg valaki. Ekkor tudatosan még intenzivebben egymás szeretésével foglalkoztunk (figyelmességek, szivességek, közös programook...)"Arról, hogy a madár elrepül a fejed fölött, nem tehetsz, de hogy fészket rakjon rá, már igen"

A szeretet és elköteleződés akkor tartós, ha egy tudatos döntés áll mögötte. Minden kapcsolatban előbb tudóbb jönnek nehéz időszakok, és mindig lehet hibást találni. Szerintem épitőbb, ha a megoldásokat keressük, s nem a "hibást". Lehet, hogy követtél el hibákat, de ő dönött igy. A döntéseiért mindenki maga felelős! Jogos a félelmed, ha azt érzed, újra meg fog csalni, mert ha már egyszer megtette... Itt közös gondolkodásra van szükség. Fel kell fedezni, mik az okok, mi a kapcsolatotok dinamikája, ami ha megváltoztatásra kerül, akkor nem csak ez az egy tünet, hanem sok minden más is változhat. Hangsúlyozom, hogy a megcsalás egy tünet és nem a tünet megszüntetése a cél, hanem az ok megértése. Ehhez nagyon sok tudatos munka, és esetenként fájdalmas felismerés vezet.

Gondolkodjatok rajta, hogy szeretnétek-e rálépni arra az útra, hogy megértsétek az egyéni és közös működéseteket, hogy megértsétek, mi miért történik.

Szivesen adok néhány támpontot, ha érdekel titeket, de aktiv kisérést nem tudok vállalni.

Amikor engem megcsaltak, nem tudtam megbocsátani...

Azóta sem felejtem el, és bár nyilván mindkét fél hibás ilyenkor, DE a férjednek tán ki kellett volna nyitnia a száját, ha valami nem tetszett neki.

Én anno szakítottam.

Borzasztó rosszul esett a dolog, és ma sem csinálnám máshogy.

Szerintem ezzel a másik megaláz, sárba tiporja az érzéseidet...