Milyen következményre számíthatok?
Édesapámmal élek együtt 7 hónapos kisfiammal, születésekor elhagyott az apja.
Az apját nem nagyon érdekli a gyerek, rendszertelenül jár hozzá (néha 2 hetente, néha eltűnik 1-2 hónapra), és semmit nem tud róla, mikor itt van, akkor is eröltetett a kapcsolattartás és nem engedi, hogy segítsek neki és a fiúnknak kialakítani a kötődést, elezárkózik ettől, és a gyerek nem szívesen tölti vele azt a 2 órát, míg itt van (ha jön, általában 1,5-2 órát tölt itt.).
Mindemellett nekem folyton megjegyzéseket tesz apuci, és provokál, amit én nehezen, de nyelek, emellett folyamatosan próbálom megértetni az apával, hogy rendszeres, minél sűrűbb, minőségi látogatásokra van szüksége a gyereknek, amihez én is kellek eleinte, de nem érti meg. Ráadásul folyton el akarja vinni kapcsolattartásra a picit, aki biztosan nem bírna ki nélkülem 1-2 órát, hiszen még apuval sem tud meglenni ennyi időt nélkülem, pedig együtt élünk.
Mindez nehéz, de erre édesapám is most rákavart, ami a gondom:
Amióta a gyerek apja fenyegetőzik, meg azzal jön hogy el akarja vinni a gyereket amikor jön, ez történt legutóbb: megbeszéltük hogy jön, jött is a megbeszéltek szerint, és mikor engedtem volna be, apu odajött, és nem engedte be a lakásba őt.
Jogilag megteheti, hiszen a saját ingatlanáról van szó. Viszont ezzel (az én hibámon kívül) meghiúsult a kapcsolattartás.
Ha esetleg édesapám mindig el fogja ezt játszani vagy rendszeresen, hogy nem engedi be, még akkor sem ha lesz bírósági határozat a kapcsolattartásokról, mi történhet?
Máshol nem megvalósítható a kapcsolattartás, mivel a gyerek apja egy másik nő miatt lépett le, oda én nem mehetek a gyerekkel, hogy kapcsolattartás történjen, az apának pedig nem felel meg nyilvános helyen a történet. Neki egyedül az felel meg, ha elviheti magával a gyereket egyedül, nem fogja fel, hogy egy ilyen pici gyereknek ez mekkora lelki sérülést, traumát okoz, ha elszakítják az anyjától...
Félek, hogy ennek milyen következménye lehet jogilag? Én hiába próbálom normálisan kezelni a helyzetet, mindenki mindenkinek neki ugrik, keresztbe tesz, és nem veszik észre, hogy a gyereknek ártanak, és tehetetlen vagyok.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:
válasza: válasza: válasza:Az édesapádnak valóban nem kötelessége a volt párodat a lakásába beengednie.
A gyámhivatalhoz kell fordulnotok, ott is találkozhattok.
Ha jól tudom, egy éves kor alatti gyerek esetében még az anyának jelenlétében zajlik a láthatás.
válasza:értelek de azért ez már beteges.
"Ráadásul folyton el akarja vinni kapcsolattartásra a picit, aki biztosan nem bírna ki nélkülem 1-2 órát, hiszen még apuval sem tud meglenni ennyi időt nélkülem, pedig együtt élünk."
Azért egy 7 hónapos gyerek nehogymár ne legyen el 1-2órát a nagytatával akivel mellesleg együtt élsz.
Apukáddal beszéld meg hogy az a legjobb ha nálatok van a láthatás,igy a gyerek apja is befogja és te is láthatod hogy minden rendben.
válasza:1. Van-e bírósági ítélet a kapcsolattartásról?
Ha VAN, aszerint kell eljárni és sajnos a volt pasid bejelentheti a gyámügyön a akpcsolattartás akadályozását (amennyiben az pl. felügyelettel, de a nagyszülő házában lett megjelölve)
Ha NINCS, akkor nincs semmi következménye: ha a volt pasidnak nem tetszik a rendszer, akkor majd ír keresetet vagy megkeresi a gyámügyet és fogják hivatalosan rendezni, de elmarasztalás nem történik.
Egyébként a tartásdíjat is ilyen "rendszerességgel" fizeti?
Az rendezve van jogilag?
Ha ennyire "gáz" a volt pasid, akkor egyáltalán megéri a láthatás? Ezeket gondold végig.
Egyébként te is beadhatod a bíróságra a gyermekelhelyezés és tartásdíj megállapítási keresetet, így legalább jogilag normálisan lenne rendezve minden és a feleknek ehhez kellene minimálisan tartania magát.
(30 eFt-os illetékkel tudod megtenni- később kérhetsz költségmegosztást, bizonyos feltételek fennállása esetén mentességet)
Igen, létezik olyan opció is, hogy felügyelt láthatás (pl. gyámügyi irodában vagy családsegítő helyiségében- de tudd, ez azt is jelenti, hogy neked is ha törik, ha szakad oda kell vinned láthatásra a picit)
A bíróságon már folyik a láthatás és a gyermektartásdíj megállapítása, de az apuka ott is nagy hajcihőt csap és csak húzza-nyúzza mint a rétes tésztát, teljesen feleslegesen (egyébként hébe-hóba fizet pár ezer forintot, pedig a fizetése 20 %-a olyan 30-35.000,- Ft lenne).
A gyámhivatali találkozásokat is felötlöttem már, de az apa ettől is elzárkózik teljes mértékben. Neki egyedül az felel meg, hogy elvihesse a gyermeket tőlem.
A gond viszont az, hogy egyszer elvitte, és nem hozta vissza, agyon nyomták tápszerrel az anyatejes gyermeket (amiből nagy gondok is lettek), és másfél hetesen veszélyeztette több szempontból is ezen elvitelkor a picit én pedig teljesen kikészültem. Iszonyatosan zokogott a gyerek, és ahogy elnéztem, legalább negyed órája, borzalmas volt mindezt megélni, ráadásul az apa közölte, hogy mit hisztizek, semmi baja nem lesz egy kis sírástól, stb... Persze a gyerek lelki törése senkit nem érdekel, hogy ilyenkor ő milyen félelmeket, milyen traumákat él meg nélkülem, mivel nagyon szoros a kötődésünk.
Lehet, hogy beteges, de ez a helyzet, így ha valahova mennem kell, viszem a picit is. Esetenként kibír fél órát, esetleg 1 órát a nagyapjával, de ha valamiért sírni kezd vagy eszébe jutok és keres, akkor senki nem tudja megnyugtatni rajtam kívül.
Ez nem beteges, hanem teljesen normális dolog véleményem szerint, elvégre egy gyermeknek az elválasztódásig (kb. 2-3 éves koráig) az anyja a biztos pont mindig mindenben.
Hogy megéri-e a láthatás.... Nekem egyáltalán nem. De a fentiektől függetlenül hiába hogy görcsösen és teljesen rosszul, segítséget nem elfogadva, de igyekszik a gyerekkel minőségi időt eltölteni. Én úgy gondolom, hogy az nagy szó, hogy igyekszik, csak kéne szoruljon belé egy kis alázat és el kéne fogadja a helyzetet, meg azt, hogy igenis muszáj hogy én is eleinte mindig ott legyek végig, aztán szép fokozatosan kilépjek a gyerekkel történő kapcsolattartásból a gyerek saját környezetében, majd ha ez zökkenőmentes, utána jöhet az, hogy elvigye pl. sétálni 1-2 órát, stb.
Nagyon fontosnak tartom a mértékletességet és azt, hogy a gyermekünk tempóját felvéve és neki kedvezően alakítsuk ki a rendet.
Édesapám pedig okkal zárja őt ki, mivel fenyegetőzik az unokája elvitelével. Nem csodálom, ha védeni próbál minket tőle, de ez akkor sem megoldás, és sajnos neki is hiába beszélek, amikor itthon van, folyton elzavarja az apát ha jönne.
válasza:Kértem, de a bíróság is mondta, hogy el fogja vetni ezt az ötletet, mivel az apa a gyerek irányába szerintük nem veszélyes...
Senki nem érti meg, hogy itt a gyerek érzelmi, mentális fejlődésének visszafordíthatatlan sérülései a tét... :(
Még a pszichológus szakértő kirendelése maradt hátra az ügyben, amit kérni fogok, mert az az utolsó mentsvár, hogy felfogják, a gyerek érdeke, h az elválasztódásig ne vihesse el nélkülem sehova, mert sérülni fog a gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!