"Szinte nem is ismerem őket". Hogyan hozzam fel a témát a szüleimnek, nagyszüleimnek?

Sziasztok!

Lehet furcsának tűnik,de az elmúlt hetekben egyre jobban foglalkoztat a kérdés, hogy lényegében a szüleimről, nagyszüleimről semmit sem tudok.

Eddig azt hittem. hogy elég jó viszonyom van velük, de a napi eseményeken kívül nem nagyon beszélünk semmiről, csak ilyen általános dolgokról. Bármikor, bármilyen témával kapcsolatban kérhetem véleményüket, segítségüket. De ami engem nagyon érdekelne, az a gyerekkoruk, hogy ők hogyan éltek meg dolgokat az életben, mit éreztek közben, hogyan oldották meg, hol játszottak, hány lánynak udvaroltak, hányan udvaroltak nekik, milyen hülyeségeket csináltak a haverokkal....stb, de sajnos ilyenekről egyáltalán nem beszélünk, ilyen személyes dolgokat szinte semmit sem tudok, csak néhány elejtett morzsát. Biztos én is hibás voltam/vagyok, mert nem nagyon kérdeztem tőlük ilyesmit, de fogalmam sincs hogyan hozzam szóba.

Valahol az van bennem , hogy majd mikor én leszek 70-80 éves akkor legyenek bennem ilyen emlékek róluk, nem csak arra szeretnék emlékezni, hogy dolgoznak, meg hogy anyu milyen finom ebédet csinált.

Lehet egy kicsit nyálasnak tűnik, főleg egy 23 éves fiútól, de hát ez van...

Nem szeretnék senkit kiemelni, de főleg az egyik nagypapámmal szeretnék ilyenről beszélni. Csodálom, amit elért az életben és ahogy gondoskodott/gondoskodik a családjáról...sokat szoktunk beszélgetni, de általában rólam van szó, hogy mennek a dolgaim stb. De én szeretnék róla is beszélni.

Volt köztetek valaki ilyen helyzetben? Hogyan oldotta meg?