Van jövő az állandó vitázás után?

Túl vagyok egy váláson, van egy 5 éves kislányom. Az új kapcsolatom 2.5 fél éve tart, 1.5 éve együtt élünk hármasban. Eleinte nagy volt a harmónia, aztán úgy háromnegyed éve szó szerint naponta megy a vita. Most már odáig fajult, hogy egyszer már összepakoltam, hogy elköltözünk a szüleimhez, aztán nagy sírás, hogy beszéljük meg. Tettük egy próbát, 2 napig tartott a csoda. Igazából nagy erőfeszítésbe telik, ha 1 napot kibírunk vita nélkül. Nekem elegem van.Egyre inkább amellett állok, hogy nekem ehhez nincs erőm, folyton érvelni, magyarázkodni, mikor mindenen megsértődik, húzza a szájt, felvonja a szemöldökét, affektál. A lányom is már becsapja maga után az ajtót, és félrevonul, mert ezt látja. Én még ilyen hisztis embert nem láttam mint a párom. Már irritál a viselkedése, és úgy látom, nem lesz ez már jobb... Hiába adok újabb és újabb esélyt a kapcsolatunknak, nem látok kiutat. Felhánytorgat bármit, provokál, tudja hogy nem állom szó nélkül ha alaptalan dolgokat vág a fejemhez. Idegesít és kezdek teljesen elhidegülni tőle. Marhaságok miatt megy tönkre a kapcsolatunk. De úgy érzem könnyebb lenne kettesben a lányommal, mint hogy életem végéig győzködjem, hogy nem ő a hibás mindenért, de ne kötözködjön már folyton a lányommal meg velem. A lányzót sajátjaként kezeli, kislányának hívja, de mint egy őrmester. Nincs egy normális ebéd, mert beleszól, hogy hogy eszik, mindig piszkálja ezért-azért, mint aki nagyon jó gyereket akar belőle faragni. Jó gyerek, nem kellene mindent túlreagálnia. Hogy épp csípi vagy rágja a kenyeret. Engem nem érdekel, csak együnk. Én lazább vagyok, és lám lett egy szófogadó gyermekem, mindenhol dicsérik, mert normális, illemtudó. A gyerekes ellentmondásait tudom kezelni. Ő meg terrorizálja mindenért. Ahogy látom, a lányom már nem veszi fel neki, nem érdekli. És szereti.. Én meg minden nap azzal fekszem le, hogy holnap összepakolunk. Egyre többet alszok pindi szobájában, a földön. Mint aki a csodára vár, várakozok.. Van élet a napi vitázás után?