Meddig laktatok együtt egy gyerekszobában ellenkező nemű testvéreitekkel?

Nem volt soha zavaró

De kb 11-12 voltam amikor külön szobank lett, de még ezek után is sokat aludt nalam az öcsém.( minden kedden pl erre emlékszem, mert. Este ment a sorozat, amit néztünk, és akkor nalam nezte, de már űgy, hogy bevackolt hozzám.)

14 évesn koliba kerültem, ha hazajöttem eleinte még aludt nalam, aztán lassan leszokott róla..

De pl a vicc, hogy a nászéjszakankon is egy szobaban aludtunk vele.. Sokan votunk a hazban:):):) bar naszéjszakáknk nem is volt, csak naszrggelünk, reggel 6 kor feküdtem/ tünk aludni, 8 kor keltem előszörmajd fél 10 kor végleg..

Szerintem ez max akkor tud zavaró lenni, ha mar tini az ember, és otthon is találkozna a a pasijával, baratnőjével, vagy ha túl nagy a korkülönbség, és a kicsi idegesiti a nagyot... De ez egyező nemű tesőknak is ugyanannyira idegesítő.

Én szégyenlős sosem voltam a tesóm előtt, perse nem mászkalunk meztelenül egymás előtt, de szégyenlős nem vagyok..

Biztosan a kollégium is segített ezen, 14 en voltunk egy szobaban

Érettségiig. Akkor meghalt a nagymamám, és én megkaptam az ő szobáját.

Már gimi elején is nagyon zavart, mert kupis és rendetlen testvérem van, plusz folyton bömbölt vagy a tv, vagy a számítógépe (fülhallgatót nem szerette...), és nem tudtam tőle se tanulni normálisan, se aludni.

19 éves koromig voltam egy szobába a 2 évvel fiatalabb húgommal. Zavaró volt hogy ő nem ment ki a fürdőbe felöltözni hanem engem küldött ki a szobából és addig nem tudtam reggel készülődni. Anyánk az ő pártját fogta. A TV-zésen és gépezésen is vita volt mindig.

Végülis lett kialakítva külön szoba.

12 éves koromig laktam egy szobában a 2, illetve 6 évvel fiatalabb öcséimmel, amíg a szüleim be nem építették a tetőteret, és az lett a fiúk szobája.

Nem emlékszem, hogy addig különösebben zavart volna a helyzet, de azért kamaszkorban már szerintem jobb volt, hogy volt egy kis privát szféránk, saját kuckóval.