Férjem 2 hét múlva indul külföldre dolgozni. Hogyan kell kezelnem a helyzetet, hogy a 2,5 éves kislányunk minél kevésbé sérüljön?

Nem nagyon fogja megviselni, viszont, ha tartósra tervezitek ezt az állapotot, felesleges illúziót táplálni: minimális kötődése sem lesz az apjával. Havi 3-4 nap az szinte a nullával egyenlő.

Nekem nem érné meg azt a plusz pénzt, hogy én férj, a lányom meg apa nélkül éljen az év nagy részében... De ti vállaltátok, tehát tudnotok kellett, mivel jár.

A gyereket sokkal kevésbé fogja megviselni mint gondolnád.

Nem mindegy, hogy mik a terveitek, mennyi időre megy ki, haza fog e majd jönni, vagy olyan terveitek vannak, ha bejön a kinti élet, akkor mentek utána. Nem mindegy mi a cél. Kommunikálni lehet akár napi szinten, persze nem olyan, mint a személyes, de a semminél jobb.

Az én férjem 2 éve múlt, hogy kiment, holnap jön haza 2-ik alkalommal, és a válóperünk első tárgyalására.

Ezzel nem ijesztegetni akarlak, nem a távolság az oka a válásunknak, hanem a hazugságai, tettei, és nem kint keletkezett a probléma, csak én tudtam meg sok mindent a kimenetele után. Viszont a gyerekek szempontjából azt tudom mondani, hogy ők könnyebben veszik az akadályokat, mint mi felnőttek, jobban viselik a változásokat. Az jobban megviseli őket, hogy látnak szenvedni az apjuk miatt, mint a hiánya.

Próbáld ne tragédiaként kezelni, hogy elmegy, ne ezt vetítsd a gyerekedre, hanem örüljetek együtt, hogy a jövőtökért dolgozik, és bizony ezért sokszor áldozatokat kell hozni. Avasd be a saját szintjén a terveitekbe, próbálj vele minél több időt tölteni.

Ha hazajön és tud a gyerekkel foglalkozni, akkor nem fogja megviselni. Amíg kint van, beszélhetnek telefonon, skypon.

Az unokám férje 6 hetente jött haza egy hétre. A kétéves és a 4 éves gyerek állandóan a nyakán lógott, amikor hazajött. Elfogadták, hogy az apu csak ritkán van itthon. A házasságuk sem ment tönkre emiatt.

A legtöbb férfi külföldön félrelép (meg persze a nők is, ha épp a nő van kint), de tulajdonképp nem lehet érte hibáztatni őket: nem normális kapcsolat, ahol a felek havonta látják egymást, vagy még ritkábban. Ez nem normális dolog, tehát a szex kell, és azzal kell, aki épp kéznél van.

Ha ért annyit az a rohadt pénz, akkor vállalni kell a velejárókat is... És a következményeket!

Nálunk nem volt zökkenőmentes a dolog. A lányom egyébként is elég apás, így nehezen viselte.

Amit tettem: sok programot szerveztem, bölcsi után mindig mentünk valahová.

A család is sokat segített, bár nyilván nem pótolták az apát.

Az én férjem 6 hónapot dolgozott így, bőven sok volt. Soha többet nem csináljuk így. Vagy megyünk mind, vagy maradunk és megoldjuk itthon együtt.