Tényleg mindent el kell nézni a gyereknek, és nekem szeretnem kell őt, kötelességem lesz foglalkozni vele, ha elmélyül a kapcsolatom az apjával?

Nem kotelezo szeretned, csak el kell fogadnod hogy a vilagon van.

A helyzet az hogy ha nem fogod szeretni, akkor ugy sem fog mukodni a kapcsolat az apjaval.

Nézd ezt előre nem lehet tudni hogy milyen lesz a kapcsolatod a párod gyerekével, még így se hogy tudni hogy nehezen kezelhető.

Az én szüleim elváltak. Nagyon rossz gyerek voltam mondhatni nehezen kezelhető. Apám élettársát nem igazán szerettem, mégse volt soha semmilyen atrocitásom vele.

A férjemnek 2 gyermeke van az előző házasságából. Míg kicsik voltak semmi bajom nem volt velük pedig volt miért "haragudnom" rájuk, most hogy kamaszodnak főleg a nagyobbik már nem a szívem csücske mert vannak megnyilvánulásai de nyelek kettőt de nem csinálok belőle ügyet.

Legyél vele kedves, ne azt érezze rajtad hogy te vagy a gonosz mostoha ennyi. Ha apával ketten akar lenni hagyjad, ne furakodj közéjük, majd ha ő elkezdi a te társaságodat igényelni akkor viszont ne koptasd le.

Főleg a kicsik azért nem szokták apa vagy anya új párját elfogadni mert úgy érzik hogy elveszik tőlük az apját-anyját, ennek kell elejét venni.

szeretni nem kell

de elfogadni igen

az h itt azt látod h mindig csak a baj van az ilyen kapcsolatokban az azért van mert ha minden flottul működik azt nem írják ki ide :-D

szal ez nem éppen reprezentatív minta a mozaikcsaládokról

előbb ismerd meg a gyereket

beszélgess a pároddal h hogyan képzeli ezt el

kérdezz rá az exre

szal nézz körül a háza táján

fontos h egyértelmű szabályok legyenek a párod és a gyerek felé és magad felé is !

pl nem szólsz bele h miként bánik a gyerekkel de meghúztok egy bizonyos határt amit nem léphetnek át

pl nincs esztelen vásárlás a gyereknek

vagy nem hozhatja csak úgy át a gyereke minden komoly ok nélkül az ex

vagy a gyereknek viselkednie kell ha nálatok van - nem törhet-zúzhat kedvére

stb...

Nem gondolom, hogy azokat a durva dolgokat, amit a kérdésben leírtál (pl. a torta falhoz vágása) szó nélkül kéne hagyni. Viszont szerencsésebb, ha nem te, hanem az apa (=a párod) mondja ki, teszi meg, amit ilyenkor helyénvalónak gondoltok. Az fontos, hogy nagyjából egyetértés legyen köztetek, hogy mit engedtek, mit nem, és ha rossz fát tesz a tűzre, akkor hogyan reagáltok. De ebben akkor is kéne az egyetértés, ha közös gyerekről lenne szó.

Az viszont tény, hogy el kell fogadnod őt és meg kell értened az indulatait. Ez nem azt jelenti ám, hogy szótlanul tűröd!

Gondolj bele: van egy csöpp kis emberke, akinek volt egy otthona, benne apával és anyával. Aztán egyszer csak feje tetejére állt minden, apa és anya külön él, netán rosszat mondanak egymásra, az otthon melege eltűnt. Hogyan is tudná egy 3-4 éves ezt megérteni? Pláne, ha durva, veszekedős válás volt! Igen, a gyereket ez megviseli és ne feledd, hogy ő abszolút ártatlan abban, hogy a szülei nem tudtak együtt élni.

Szerintem fontos, hogy ne várj a kedvességedre azonnal pozitív fogadtatást. A te megjelenésed ráadásul azt is jelenti számára, hogy végképp nincs esély, hogy a szülei újra együtt legyenek (mert a lelke mélyén erre vágyik egy kisgyerek). Szóval jó sok tüske lehet benne, amiket csak aprólékos munkával tudsz feloldani benne. Fontos, hogy a párod partner legyen ebben, de az is, hogy anyuka ne hergelje a gyereket ellened.

És igen, ha te ezt nehéznek érzed, akkor ne kezdj gyerekes férfival. Ez tulajdonképp a párod elfogadását jelenti: van akitől azt kell elfogadnod, hogy van egy betegsége, a másiktól azt, hogy a munkája nagy rugalmasságot követel, a harmadiktól azt, hogy van egy extrém hobbija, a negyediktől azt, hogy a beteg anyukáját ápolja, az ötödiktől azt, hogy elvált és gyereke van.

"bármilyen tűrhetetlen módon is viselkedjen, nekem el kell néznem szó nélkül."

Eleve bealltal egy negativ allaspontba. Hogy ennek mi az oka, azt magadban kellene tisztazni. Eleve azt feltetelezed hogy a gyerek majd valoban turhetetlen modon fog viselkedni.

Ez nem jelent tul sok jot a jovore nezve.