Egy alapvetően megromlott párkapcsolatba bevállalnátok második gyereket ha egyébként a kicsi érdeke ezt kívánná?

Jézusom, és még diplomád is van?

"ha egyébként a kicsi érdeke ezt kívánná?"

Azt kívánja a kicsi érdeke, hogy egy szar házasságba szülessen bele a második is?

A helyedben, biztos összepakolnék és menekülnék ebből a megalázó helyzetből, nem még egy gyereket szülni és annak is elszúrni az életét. Miért gondolják a nők, hogy szülök egyet és majd minden happy lesz? Nem lesz jobb, sőt, egye rosszabb lesz!

Végül is miért ne kreálhatnál egy másik életet is, hogy annak is szar legyen, mert az anyját semmibe veszik.

Most alapozod meg, hogy a lányodnak ez legyen a normális egy párkapcsolatban. A saját életedet úgy baaszod el, ahogy akarod, de tényleg azt szeretnéd, hogy valaki majd a gyerekeddel is így bánjon?

Semmiképpen sem, és bocs, de már az első is tévedés volt...Nem vagyok az a típus, aki a legkisebb kocódásra is azt tanácsolja, hogy szakítsd meg a kapcsolatot, ez a helyzet viszont nem tartható fenn hosszútávon. Egy olyan kapcsolatot, amiben saját elmondásod szerint elvesztetted önmagad, ahol a férjed kijelenti, hogy csak púp vagy a hátán, miért akarsz "megmenteni"? Pláne ha korábban sem volt tündérmese? Az normális, hogy időnként vannak hullámvölgyek, a fehérlovas hercegek pedig sajnos, nem elérhetők, de ekkora áldozatot egyetlen kapcsolat sem ér.

Közöld a férjeddel, hogy vagy külön költöztök, és feleségként, nem pedig ingyen házvezetőnőként és nevelőnőként kezel, vagy itt a vége, fuss el véle. Ha van megfelelő végzettséged, találsz jó melót, plusz gyerektartást is kapsz, magad is fel tudod nevelni a gyereket, és nem kell a férjed és anyósod okozta stresszt és lelki terrort elviselned, nem kell tökéletesen feladnod önmagad. Lehet, hogy találsz egy normális pasit, inkább neki szülj, ha kistesót is akarsz, de ha nem, akkor is csak jobb lehet annál, mint ami most van.