Aki szerint szegényen is lehet vígan élni, az még sose volt szegény?

Számomra ez nagyon összetett dolog. Megélünk a párommal, nem kell nélkülöznünk és szerencsére egészségesek vagyunk (ami szerintem a legfontosabb) így kevéssel az ötven fölött, de sokszor belém nyilall valami iszonyú hiányérzet.

Lassan végig éljük az életünket és alig volt lehetőségünk anyagiak hiányában megismerni másik kultúrákat, másfajta embereket. Szeretünk itthon, de olykor a szívünk szakad meg, ha a tv-ben gyönyörűséges helyeket, természeti csodákat látunk és tudjuk, hogy soha nem fogunk oda eljutni. Mekkora előnnyel érkeznek azok az életbe, akik kiskoruktól utazhatnak, tapasztalhatnak, összehasonlíthatnak más életeket, más tájakat, eredeti helyszíneken hallhatják és tanulhatják a különféle nyelveket. Óriási lehetőség ez számukra, igen, irigy vagyok rájuk.

Olykor nagyon szeretnék bemenni csak úgy egy márkás ruhaboltba, vagy bútor üzletbe és megvenni, ami nagyon tetszik, amire évek óta csak vágyom, de tudom, az ára miatt soha esélyem sem lesz rá. Csak úgy felülni egy repülőre és pihenni egy hétvégét egy egzotikus helyen, megvenni a vágyott dolgokat a páromnak, gyerekeimnek, szeretteimnek és még sorolhatnám.....

Szóval köszönöm a sorsnak, hogy egészséges vagyok, a szeretteim is azok, van hol laknunk és van mit enni, de akkor is, nem tudom magamban elnyomni, hogy olyan jó lenne anyagilag egyszer az életben kirúgni a hámból és megvenni, vagy megtenni mindent, amit a szívem kíván.

#8: "Ha pl sajat ingatlanja van es nem kell lakbert fizetnie, akkor ugyanugy megel 50ezerbol"

Nem él meg. Jó, van, aki igen, de a legtöbben nem igazán, illetve kijöhet jó esetben, de az még összeszorító nyomor. Egyrészt nem mindenkinek extrém alacsony a rezsije, nekem igen, ezzel együtt kevés ennyi. OK, ételre, rezsire, elkerülhetetlen kiadásokra futja. Másra (ruha, cipő, fogorvos, szemüveg, beülni egy cukrászdába) nem. Hacsak nem spórol rengeteget az ételen (ebben jó vagyok, de megvannak az egészségemre vonatkozó alapvető igényeim).

S nekem pl. a kozmetikai cikk és tisztítószer kiadásom közel nulla, testápoló, dezodor nincs, tusfürdőt és szappant ajándékba kapok, vízzel, ecettel, mosószódával takarítok (viszont ha nem veszek túlérzékeny fogra való fogkrémet, fájok).

S persze fél minimálbér 50 ezer alatt van...

S van, ahol KELL autó. Nem mindennap, arra nem telik, de olykor el kell menni egy városba, ahol vannak normális boltok.

Egy icipici autónk van, de így is 30 ezer fölött kellett most fizetni érte. A műszaki a javításokkal 47 ezer volt nemrég. Ütött. Minimálbérből nem menne, most a megtakarításaink utolsó morzsáit éljük fel... Érdekes helyzet :)

Igény kérdése.De szerintem a boldogság a gondtalanságból fakad.Márpedig ha valakinek filléres gondjai vannak, mert itt nyomorisztánban a közmunkabérből, segély éhbérből, vagy megszégyenítően alacsony fizetésekből nem tudja gond nélkül megteremteni magának a legalapvetőbb dolgokat sem, akkor bizony nem boldog.Mert folyton van mi miatt aggódni, idegeskedni.És igen, ezt csak az tudja, aki már átélte ezt is.

Másrészt a pénzeszsákok mögül szemlélődve biztos minden szebbnek látszik.

"az oldal felhasználóinak több, mint 60%-a (vagy a párja) 300 ezer és fél millió közt visz haza"

Igen. Itt a Gyakorin -szinte- kizárólag álruhás milliomosok válaszolgatnak...