Mi mit tudunk ebben a helyzetben tenni?

Együtt élek anyukámmal, nevelőapummal és nevelőapum anyjával egy lakásban. Tavaly született egy kisöcsém is.

Nevelőapum anyjának valami mentális baja van. Külsőleg Parkinson-kórra tippelünk anyuval, megegyeznek a tünetek, viszont nagyon le van robbanva, igénytelen, mondhatni napról napra rosszabbul néz ki. Ezen felül beképzel dolgokat. Az egyik unokáját beteges módon félti, órákat tölt el a telefont nyomkodva, egész nap csak hívogatja őket, persze ők nem veszik fel, mert tudják,hogy azt akarja mondani, hogy az unokáját fogva tartják,mert hallja vagy látja, vagy megfogják ölni, megakarják verni. Ha nem veszik fel a telefont nem eszik semmit, volt nem egyszer, hogy össze is esett.

Nos ő nem hajlandó orvoshoz menni, 10 éve nem is volt kint a szabadban, üldözési mániája is van. Szed antidepresszánsokat, de tarthatatlan már az állapot. Az öcsémet sem hagyja napközben aludni, folyamatosan a telefon pittyegését lehet hallani, hiába lett neki szólva ezerszer. Nevelőapum nem igazán akar vele foglalkozni, a másik két lánya sem, de ő maga sem. Anyu számtalanszor orvoshoz akarta vinni, mentőt akart hívni mikor összeesett, de nem teheti mert " nem az ő anyja ".

Többen mondták már, hogy vigyázzunk, ki tudja mikor kattan valami az agyában, hogy esetleg mi csináltunk valamit az unokájával és nekünk esik mikor alszunk vagy nem figyelünk.

Mit lehetne kezdeni ezzel a helyzettel? Borzalmas már napi többször hallgatni a képzelgést.