Folyamatosan rossz kapcsolatokba megy bele és én nem tudok neki segíteni. Mit tehetnék még?

Testvérem szinte egész életében rossz pasikat választott. Ez még fiatalon 'normális' hiszen minél bunkóbb egy pasi annál jobban buknak rá a nők...én is megjártam anno a magam köreit míg rá nem jöttem, hogy becsüljem magam és várjam el a másiktól is a tiszteletet. Na onnantól már nem vágtak át a palánkon és hamarosan megtaláltam az igazit, családot alapítottunk, dolgozunk, keményen tanulunk hogy vigyük valamire, voltak hullámvölgyeink de megoldottuk őket és nagyon boldogok vagyunk.

De a testvérem, még 40 éves fejjel is mintha most randizna először. Simán benyeli az idétlenebbnél-idétlenebb indokokat, elnéz mindent a pasinak, türelmesen várja majd megváltozik. Mindegyik pasi átveri, semmibe sem veszi...az egyik nem hajlandó felvállalni, a másik nem hajlandó találkozni a gyerekével (van egy gyereke) a harmadik csak el akarja szakítani a mi családunktól vagy külföldre költöztetni a gyereke nélkül. És ő mindenbe belemegy, aki figyelmeztetni meri ezekre azzal szembeszáll és mikor már az egész család inkább egy szót se szól és elfogadja akkor szépen lassan maguktól megbuknak ezek a kapcsolatok.

Mert hiába jó nő, ha lekezelteti magát a férfiakkal akkor azok rongyként is bánnak vele és eldobják.

Nagy ritkán összeakard egy normális fazonnal, aki gondoskodna róla, segítene az életében, szívesen lenne mostohaapja a gyerekének, de ő az ilyet lenézi és eldobja mert jajj olyan műveletlen, nincs egzisztenciája stb. Az nem számít, hogy a pasi a világot megváltaná érte (tehát nem állóvíz, tele van lehetőségekkel), neki ez nem kell.

Neki az kell, hogy egy pasi 'különleges' legyen, izgalmas, szenvedélyes és ő majd hozza érte az áldozatokat.

(a gyereke apjával is azért ment szét, mert az unalmas tengődő kapcsolatból egyszerűbb kiszállni és valami izgalmasba kezdeni mintsem küzdeni a kapcsolatért).

Millió beszélgetésünk volt már, hogy igenis meg kell követelni a tiszteletet a másiktól. Néha hatok rá egy kicsit aztán jön a következő pasi akinél megint csak fogom a fejem.

És a legszörnyűbb, hogy mikor vége ezeknek a kapcsolatoknak. Nem hiszi el, hogy egyszerűen egy bunkó hulladék pasival akadt össze, hanem csak 'nem illettünk össze' meg 'ha egy picit jobban igyekezett volna' és tényleg mintha ámítaná magát.

Én megértem, hogy egy 40 éves ember már azt csinál amit akar de ő a testvérem és soha nem fogok lemondani róla, ő se tenné ezt velem. Ne is tanácsoljátok ezt. Mindig is segítettük egymást én pedig évek óta hallgatom a pasitörténeteit. Nekem ez jó intő példa, de szomorúan látom, ő is vágyik egy normális biztos kapcsolatra, csak nem jön össze.

Példálozok én az saját házasságommal meg kb mindennel. Eddig csak kisebb sikerrel. A rendes pasikat ellöki magától. Mikor fog már rájönni, hogy amit ő keres az nem létezik. Ő egy 40-es, öltönyös, diplomás, kifinomult, világlátott, utazgatós, jóképű manager típus pasit keres....de az összes ilyen vagy házasságban van már vagy pedig belülről rohadt. És nem érti meg, keresi tovább mert biztos csak még tovább kell keresnie...

Közben azt sem érti meg hogy lelkileg minden ilyen pasi elvesz belőle valamit és egy idő után már csak a nagy üresség marad...én nem tudom hogy nem csömörlött még bele ebbe a hihetetlen mennyiségű hülyítésbe...