Amióta elzártam a pénzcsapot, a testvérem gyerekei szóba sem állnak velünk. Normális dolog, hogy ez rosszul esik nekem, vagy én vagyok rossz, hogy némi érdeklődés, kedvesség jól esne akár viszonzásul is?

Van saját családunk, vannak gyermekeink, szeretetben élünk nincs ezzel probléma. Úgy adta a sors, hogy tudtuk támogatni a testvérem gyerekeit is. Szívesen,. szeretettel tettük.

Ne értsétek félre, most nem viszonzást várok el, de néha egy telefon, egy érdeklődés igazán jól esne. Mert ennek hiányában úgy érzem, hogy csak addig voltunk jók, amíg támogattuk őket.

Úgy érzem, az egész problémának az az eredője, hogy mintha szégyellnék a házastársaik előtt, hogy mi adtuk meg nekik azt, amit a szüleik nem.

Innentől kezdve egy nagy titok az egész, ami elmúlt.

Sosem vágtunk fel vele, egyszerűen meg akartuk nekik adni azt, amit anyagilag megtehettünk. Nem érzem, hogy tolakodó lett volna a segítség.

Most viszont hogy ők is megengedhetnék maguknak a figyelmességet, se egy telefon, sem egy érdeklődés, a mi gyerekeink jóval kisebbek, de egy szem cukrot nem kaptak még tőlük soha.

(Nem a viszonzást várom el, csak mint nekik gyerekkorukban, talán az én gyerekeim is örülnének akár valami apróságnak tőlük. A figyelmesség, a szándék, hogy örömet akarnának szerezni nekik.)

De ez a legkevesebb, mostanában, ha nagyon ritkán találkozunk, még gúnyolnának, lenéznének is bennünket. (azt hiszik, elfogyott a pénzünk)

Ötös hozzászóló! Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet. Fiatal korod ellenére igen bölcs tanácsot adtál, meg is fogadom.

Évek óta tervezem, hogy beszélek erről velük. A férjem nem támogat benne, azt mondja, engedjem el a problémát, ez van, ne foglalkozzak vele.

De nem tudom túltenni magam rajta, különösen ha valamit lesajnálóan beszólnak a családomra.

Nem szeretnék vitát, azt a kevés kapcsolatot is elveszíteni, de ez a helyzet nem maradhat így.

Mindenkinek adtam egy zöld kezet.

Annak is, aki azt írta, hogy élik a saját életüket, nem várhatok el semmit.

Mert különösen ez érdekel. Hogy látjátok kívülről? Ez valami megterhelő elvárás-e a részemről?

Várom a negatív véleményeket, tudnom kell, mit gondolok rosszul, mielőtt belevágok a beszélgetésbe.

Mi is élhettük volna az életünket, másik család, oldják meg ők, amit tudnak. (És most ne apróságokra gondoljatok, évek alatt több millióra jött ez össze.)