Ti hogyan reagálnátok, ha apátok beleszólna az iskolai életetekbe úgy, hogy egy fityinget se tett bele?

Évekkel ezelőtt volt egy vitám apámmal. Azóta is nagyon haragszom rá, mert elpazaroltam a pénzem és az időm miatt, pedig már dolgozhattam volna.

Volt egy iskolám (addigra már volt 2 szakmám, szóval nem csupasz valaggal voltam érettségivel), amit félévkor abba akartam hagyni, mert a számvitel nagyon nem ment. Egy kínszenvedés volt. Mikor bejelentettem, teljesen kikelt magából, mintha ő fizette volna, mintha bármi köze volna hozzá, hogy mégis mit képzelek, ne merjem abbahagyni, stb. Csúnyán összerúgtuk a port. Végül a béke érdekében rossz szájízzel, nagy nehezen befejeztem a sulit. Puskázással, kettesre meglett a számvitel is.

Múltkor felmerül nála, hogy milyen jó, hogy akkor nem fejeztem be azt a sulit, hiszen milyen jól jártam, el tudtam helyezkedni vele az életben. Anyámmal ketten egy pillanatra összenéztünk, mély csend, mire anyám is és én is közöltük vele, hogy soha egy napot se dolgoztam az adott szakmában. Hozzá teszem, hogy nem is fogok, ilyen keserű érzések után nem is tudnék, jelenleg amúgy is van egy remek állásom, eszem ágában sincs otthagyni. Mire apámon volt a sor, hogy ledöbbenjen. Ő tényleg azt hitte, hogy nekem az a kidobott pénz visszajött valahogy.

Mielőtt bárki elkezdni, hogy tanulásra nincs kidobott pénz, ez esetben van, mert már elavult a tudásom az 5-6 év alatt. Újra kellene kezdenem a sulit, mert azóta annyi minden változott.

Mit szólnátok ahhoz, ha egy rokonotok beleugatna abba, hogy milyen iskolát végezzetek el a saját pénzeteken?