Ti engednétek a rokonoknak és elkezdenétek a jogsit?

Én is pont ilyen vagyok és én sem szeretnék emiatt jogsit. Igaz engem nem piszkálnak vele, de egy időben téma volt és akkor belegondoltam, hogy mennyire nem nekem való ez a dolog.

(Még kisebb koromban apum magyarázta a vezetést és mivel földúton, falu szélén lakunk hagyta, hogy kipróbáljam. Hát, maradjunk annyiban, hogy ha a szomszédnak lett volna kerítése, már nem lenne...)

Nem engednék a rokonok rábeszélésének, nyomásának.

Ha ilyen lenne az összpontosító képességem, amit leírtál, akkor azt érezném a felelősségteljes döntésnek a magam részéről, hogy nem közlekedem autóval, magamat és másokat veszélyeztetve.

(Sajnos az is követhet el hibát az utakon figyelmetlenségből, aki alapvetően összeszedett, de legalább sokkal kisebb eséllyel, mint aki alapból hajlamos a szétszórtságra, figyelmetlenségre.)

A rokonoknak meg udvariasan, de határozottan megmondanám, hogy azokban a kérdésekben, amikért a későbbiekben én viselem a jogi és erkölcsi felelősség terhét, nekem kell meghoznom a döntést, a saját józan eszemre és lelkiismeretemre hallgatva, nem pedig nekik.

(Szerintem más kérdésekben is fontos, hogy megtanuljuk kezelni mások érzelmi manipulációit, játszmáit, és képesek legyünk meghúzni a saját határainkat.)

Én 43 éves koromig hasonló okok miatt nem tettem le a jogsit. Mindig is álmodozó, bambulós ember voltam. Ráadásul halláskárosodásom is van. Sokszor volt, hogy annyira elmerültem a gondolataimban, hogy azt sem vettem észre, hogy már rég le kellett volna szállnom a buszról.

De végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak kell a jogsi. Az oktatónak mondtam, hogy rosszul hallok, és az idegesség miatt sokszor 3-4x is el kell mondani mit akar, mert nem hallom meg. Az oktató végig hangosan beszélt, így a szokásos szórakozottságom nem jött elő, mert rá figyeltem. De nagyon nem tetszett, hogy az oktató végig ordibált, hogy pocsék vagyok stb. A végén mondta, hogy ez nem személyes, minden diákjával ordít ne vegyem magamra (mert egyik nap elegem lett belőle, félre álltam, és közöltem vele, hogy ha ennyire pocsék vagyok, akkor ne raboljuk egymás idejét, akkor nem fizetek tovább) Nos elsőre sikerült minden vizsgám.

1 éve van jogsim, és jó ha 1 év alatt vezettem vagy 20 órát. Egyszerűen nem érdekel, talán az oktat miatt, de teljesen kiölte belőlem a vezetés élvezetét. Az is bennem van, hogy még így is, hogy van jogsim, és nagy ritkán vezetek mindig elrontom az utat. Vagy rossz helyre fordulok be, vagy nem oda megyek ahová kéne stb...Szerintem aki szórakozott, bambulós, szétszórt, az kocsivezetés közben is az lesz..

Vannak akiknek nem való a vezetés.

A helyedben a biciklivel próbálkoznék megint először (nem most, ráér tavaszig :D). Kijelölt bicikliúton, nem autók között, és lehetőleg nem is nagyon gyalogosok között. Ha ugyanez a koncentrálás probléma felmerül, akkor egyértelmű, hogy a vezetés se való neked. Ha meg azzal boldogulsz, szerzel egy kis magabiztosságot, nekifuthatsz a vezetésnek is, már ha valóban akarod. Ha meg nem, akkor meg nem kell erőltetni, csomó ember meg tudja szervezni az életét kocsi nélkül is.

(Amúgy vérképed, vérnyomásod rendben van? Mert az egy dolog hogy álmodozó típus vagy, de lehet a háttérben valamilyen nyomelem, vitaminhiány, alacsony vérnyomás, amin lehet segíteni.)