Elvált szülők esetén felnőtt "gyerekekkel" kapcsolat?

Nézd, ebben a sztoriban bárki lehetsz (a férfi, az elvált felesége, az új felesége, valamelyik "felnőtt gyerek", vagy valamelyik felnőtt gyerek párja is). De ez mindegy is, jobb, hogy így tetted fel, tán kevesebb lesz itt a mocskolódás.

Ha engem kérdezel, én azt mondom, hogy felnőtt embereknél már nem lehet erőltetni a kapcsolatot. Csak azért, hogy új feleség megfeleljen az "elvárásoknak", nem kell a nyakára vinni hat, számára lényegében "idegen" felnőtt embert. Ahogy kiveszem, ő soha nem élt velük egy családban, egy tető alatt, már harmincas felnőttként ismerte meg őket.

Jómagam is egy "távolságtartó második feleség" vagyok, én azt mondom, ha az új nő nem szeretne jeles ünnepeken hat másik embert vendégül látni, hagyni kell, míg el nem fajul a dolog. Van a fiúknak édesanyjuk.

(Amúgy meg, bár olyan pasihoz ment, akinek már külön élő, felnőtt gyerekei vannak, de azért házasság előtt lehetett volna beszélni nagy körvonalakban az "és hogy gondolod az összejárást a gyerekeiddel és családjaikkal" témáról egy kicsit.)

Érdekes, amikor valaki olyan párt talál, akinek kicsi gyereke van, mindig azzal jönnek itt, hogy tudta, stb. Miért más, ha nagyon a gyerekek?

Én nem tudom elfogadni az új nő viselkedését.

Nem érdekel, milyen a személyiség. Szóval ha a gyereked párja vagy a családja neked nem tetszik, akkor hozzád hiába mennek, inkább félrevonulsz? Tiszteletlenség, sőt, szerintem bunkóság.

Felnőtt ember hogyan alázhatja meg a pártját azzal, hogy semmibe veszi azokat, akik hozzá tartoznak, akiket szeret? Nekem is vannak nemszeretem rokonok, túlélem őket. Ennyi.