Mit lehet tenni ilyen szülővel? Meg lehet változtatni a nézőpontját?

Anyukádnak abból a szempontból igaza van, hogy egy átlagos fizetésből nagyon nehéz úgy elköltözni, hogy takarekoskodni is tudjon az ember (pl. Autó, saját lakás/ház). Ezzel biztosan csak jót akar nektek.

Ha más szempontokbol sem akarja elengedni a "kicsilányát", mondjuk nem tudja elfogadni, hogy felnőttél, ez is érthető, hogy fájdalmas neki. De egyáltalán nem normális, ha emiatt oda akar láncolni titeket.

Egyébként te már mondtad neki, hogy nem ott szeretnetek élni? Mert a soraidbol úgy érzem, hogy nem (Bocsánat, ha nem így van). Szóval elsősorban ezt kéne a tudomasara adni, hogy ti nem így tervezitek. Talán elsőre is megérti. Ha nem akkor majd idővel túlteszi magát rajta. Úgy eljetek ahogy ti szeretnétek, a lényeg, hogy ezt közöld vele.

mit tesz majd mikor költözöl? lekötöz? :D

szerintem mindenképpen mondd meg neki, hogy nem tervezed otthon leélni az életed, már csak azért is, mert ha ő beépítteti a tetőteret, te meg lelépsz, akkor élete végéig azt hallgathatod, hogy mennyi pénzt kiadtak rá, te meg bele se sz.artál

Jót mosolyognék, aztán ennyi.

Inkább albérlet, mint a szülők nyakán élni. KIZÁRT.

Világosan kellett volna kommunikálnod édesanyád felé, hogy nem kívánsz hosszútávon ott élni. Nem csodálom, hogy tervezi az építkezést, ha soha nem is említetted neki, hogy neked más terveid vannak, miközben ő többször említette neked, hogy a tetőteret be szeretné építeni neked és a párodnak.

Egyszerűen mondd meg neki legközelebb, ha ismét előjön ez a téma, hogy ti külön terveztek menni.

Ugyanígy tervezte anyám, pedig nem is volt jó a kapcsolatunk. A gondolat, hogy én egy betontálcányira éljek tőle megrémített. Aztán az első adódó alkalommal elköltöztem, egy hétig sírt, de kiheverte és a kapcsolatunk is rengeteget javult.

Aztán megtanultam a saját káromon, hogy más házába költözni nem móka, mert veszekedéskor mindig előkerül az "én házam" szöveg és sosem leszek igazán otthon.