Szerintetek jó az ilyen anya? Mit kellene tennem?

Bele akarok vágni a közepébe. Olyan de olyan boldog lány voltam egy évvel ezelőtt. Tudjátok mint aki a filmekbe szokott lenni, mindent pozitívan lát, folyton ugrál stb... Na pont ilyen voltam. De anyám egy éve egyfolytában kritizál. (Nemtudom miért!) Nem elég hogy egyfolytában utal arra, hogy csúnya vagyok, de folyton azt mondja hogy milyen dagadt vagyok. (Egyáltalán nem vagyok dagadt, inkább teltebb, de azt is csak én látom magamon, mert mások azt mondják hogy mindent megadnának ilyen alakért) fél évig nem törődtem vele, nemtudom hogy, de kibírtam. De már napi rendszerességgel mondta, és azóta ocsmánynak és kövérnek látom magam. A legszórakoztatóbb az egészben, hogy mindig mosolyogva sérteget, utána odadob egy olyat hogy "De azért szeretlek" vagy hogy "Az én pici babám vagy" Mintha ezek változtatnának azon, hogy előtte konkrétan porig alázott. Vannak olyan dolgok is, hogy szinte sosem főz ebédet. Ha rajta múlna akkor egész nap csak vacsoráznánk. Ez így nyáron nem zavar, mert ilyenkor tudok csinálni én is, de suliidőben mikor hulla fáradtan érek haza és ő nyomkdja a tabletemet, és nincs itthon semmi ehető, ki szoktam csapni a hisztit. És akkor még én vagyok a trehány és az elkényesztetett. Próbáltam már beszélni vele, de mindig mikor próbáltam a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett és képtelen voltam megszólalni. Ugyan ez volt mikor leírtam ezt egy lapra. Nem mertem neki odaadni. Apámmal nem tartjuk a kapcsolatot, és a rokonaim is külföldön vannak. Azt sem tudom kik ők. Tizenéves tini vagyok messze az elköltözéstől. Mit kellene tennem? Nem bírom már tovább játszani azt a boldog mosolygós lány szerepet mások előtt, mert teljesen összetörtem lelkileg.