Szerintetek furcsa, hogy a családommal soha nem ülünk egy asztalnál ebédkor vagy vacsorakor?

Minden családnak vannak "hülyeségei" ám ezt senki nem teregeti ki. Sajnos ilyen világot élünk. A család összetartó ereje meggyengült. Sőt az a csoda, ha anya és apa még együtt van. Én iskolában dolgozom és egyre inkább tapasztalom azt, hogy az elvált szülők "szaporodnak".

A házasságban élő emberek többsége is kezd eltávolodni a párjától. Hogy ennek mi az oka? Rengeteg, melyeket most nem fejtenék ki, de felsorolás szintjén írok párat:

kommunikáció hiánya, probléma félresöprése, önös érdekek előtérbe helyezése, intimitás eltűnése a szülők között, anyagi gondok, túlterheltség a munkahelyen, stressz, környezeti problémák, stb. stb.

# 3-hoz egy kérdés

Ha a családod, vagy a leendő feleséged/férjed elvárná, hogy közösen étkezzetek, akkor is így cselekednél?

Én megőrültem, hogy egy sztalnál KELLETT enni.

Ha éhes voltál, ha nem, mert "később nem ehetsz", ha mást mertél enni, már ment a nyávogás, hogy "ne süss tojást, nem jó a szalámis kenyér?", "egy zsemle nem elég?" és társai.

Amióta elköltöztem külön étkezem, ha tehetem - kivéve étterem. Gyűlölök másokkal együtt enni.

4-es, ha a párom-férjem bármit is ELVÁRNA, akkor nem lennék vele együtt.

Röviden - az utolsó voltam, 69%-os. Aki nem fogja fel, hogy számomra a közös evés szar emlékekkel jár és megaláztatással a múltból, azzal minek legyek együtt?

Ha eszik a vőlegényem, odaülök vele, beszélgetünk, bekapok pár szem kekszet, vagy iszok egy kávét, de ha épp nem vagyok éhes, nem fogok csak azért én is enni.

Úgy nőttem fel, hogy külön ettünk.

Most is jobban szeretem így.