Mit tegyek? Nem merem hazavinni bemutatni a barátomat.

Én vagyok 18 éves, a párom pedig 22. Lassan egy hónapja leszünk együtt. Nem vagyunk szegények,úgy élünk,mint minden normális/átlagos ember,de a házunk kívülről olyan,hogy nincs még kifestve,hanem szürke és az udvaron is szanaszét van minden,mert vannak dolgok,amik folyamatban vannak..meg a szüleim éjjel nappal dolgoznak és nem sok idejük marad erre. Belülről minden normálisan néz ki. Az a kis bökkenő,hogy a 12 éves húgommal egy szobánk van(de nem akadály,mert sosem tartózkodik bent). Meg jelen pillanatban a szüleim állandóan csak marják egymast és a válás szélén állnak.. Látta már a házunkat,mert már jött értem. Én mégis attól tartok,hogy mit fog majd rólam gondolni,ha a keritestol bentebb jön. Én nem vagyok tisztában az ő anyagi helyzetükkel,csak hallomásból,hogy jól élnek, én csak egy szep kocsit láttam,de ő mégsem az a felvagós,mint akik csak átlagosan élnek. De én tartok attól,hogy mit fog gondolni a házunkról,meg arról,hogy egy szobában vagyok a húgommal,amikor neki sajátja is van. Az előző barátom tehetősebb volt,en is voltam náluk es csodaszép házban laktak,sok luxus “kocsival”, ő egy évvel fiatalabb volt tőlem és sokkal felvagosabb is, ám mégsem szólt semmit és szeretett nálunk lenni. Nem ertem miért,de tartok ettől,hogy egy “felnőtt” ember másabb/rosszabb véleménnyel lesz rólam. Lehet,hogy csak ilyen elmezavar és helyre kell billennem,ám én mégis ettől tartok és sosem merem behívni.