Jogosan csalódtam a barátom nagymamájában? (többi lent)

Szemtől szembe mindig kedves, úgy kezel, mintha én is az unokája lennék. Az első találkozásunk utána, azt mondogatta barátomnak, mennyire összeillünk, boldogok leszünk, vigyázzon rám stb.

Most már olyanokat mondd, hogy nem fogja barátom soha kielégíteni az igényeim, mert én magas életszínvonalhoz szoktam. Tény, hogy jobban élünk. De azért nem olyan hű, de luxus. Bár tudom, hogy van akinek egy belföldi nyaralás is luxus, meg van nyaralónk. De ugyanúgy dolgoztam nyáron, hogy a barátaimmal elmehessek nyaralni. Meg mikor egy hónapban étszer mentünk Pestre (amúgy nem igazán járunk), kérte barátomat, hogy szóljon nekem, ne szervezzek ilyen luxus programokat (egyszer a Madáchban voltunk, de ott ajándékba kaptam a jegyeket a saját nagyimtól, másodszor a Füvészkertbe). Most erasmuson vagyok egy félévre, hívtam barátom, hogy látogasson meg. Ő szívesen jönne, dolgozik az úti költségéért, de ezt is ellenzi.

Elég rosszul esik, mert én sose kérkedem, hogy több pénzünk van (csak a néni szerint, de én max néha mesélek, ha épp aktuálisan történt vmi, mikor gimi utolsó évében ott ebédeltem néha, most már szinte sose vagyok ott).