Milyen egyedülálló szülőnek lenni?

Sziasztok! Elsősorban az olyanok válaszát várom akik inkább önszántukból döntöttek úgy hogy egyedül élnek és nevelik a gyerekeiket!

30 éves nő vagyok, van egy 4éves kisfiam, és 5honapos terhes vagyok! A párommal az én édesanyámnál élünk, gyüjtünk az önerőre, hogy saját házunk legyen! Az édesanyámmal soha nem volt jó viszonyunk, gyülölöm hogy itt kell élnem vele egy háztartásban és nem is tartom egészséges dolognak,de sajnos ilyen ez a mai rendszer...

A kisfiam apja miatt az alkohol miatt jöttem el, szerencsére még időben, hiszen a fiam még kicsi volt, nem emlékszik arra az időre mikor még együtt éltünk! Tartják a kapcsolatot, jól alakult szerencsére az egész ügy!

A páromba mai napig nagyon szerelmes vagyok, három éve együtt vagyunk, imádja a fiamat és nagyon várjuk már a közös gyermekünket is, viszont van egy kis bökkenő! A szokásos kis bökkenő: az ital! Ő nem iszik sürün de ha iszik elviselhetetlen hülye, már bocsánat, de gyülölöm az ittas embereket! Ne értsetek félre nem vagyok én sem egy kis bárány, de én tudom hol és mikor van az alkohol helye és mennyi és nem válok ehy felelőtlen hülye emberré ha kicsit tul is lövök a célon! Szóval, én aki alkoholista családban nőtt föl és már tul van egy pár harcon emiatt, lassan úgy érzem betelik a pohár! Sokszor tűnődöm el azon hogyha végre lenne egy saját lakásom (csak ez tart vissza), mennyivel könnyebb lenne az életem! Anyagilag is, lelkileg is, egy idő után úgy unblock mindenhogy! Amíg szerelmes vagyok és küzdök a kapcsolatomért addig ez nem igy lesz, de néha azt veszem észre hogy ezen ábrándozom és azért fohászkodom hogy bárcsak ne lennék szerelmes, iszonyat sok energiát vesz el tőlem lelkileg egy stabil, normális kapcsolat fenntartása :(