A sógornőm jogosan várná el, hogy kifizessük a lánya tönkrement telefonját?

A legkisebb gyermekünk 4 éves, autista. Nem volt magára hagyva, de ő az a típus, aki jön-megy a házban a saját ritmusában. Az ismerős szerkentyűket nem bántja, de az ismeretlen elektronikai kütyüktől teljesen lázba jön. A ház biztonságossá van téve a számára és a féltős dolgoknak is meg van a maguk elzárt helye, szóval a vendégeknek nem kell a az ölükben a táskával, kabáttal ülniük. A telefonjaikat is a mieinkhez tették a konyhaszekrényre, de azt ők sem tudták, hogy a lányuk elhozta az új telefonját is, amit nem tett a többihez. Mivel a lány (16 éves) sem jelezte, hogy eltűnt a telefonja, semmi rosszra nem gondoltunk és a vacsora végéig nem is derült ki, hogy baj van. A sógornőmék is tudják, hogy mi a helyzet a kicsivel, mert pl. ha vendégségbe megyünk, akkor is a nyomában kell lennünk, hogy semmiben ne okozzon kárt és ők sem először voltak nálunk. Itthon pont ezért vezettünk be bizonyos szabályokat, amik eddig jól működtek.

Igazából én sem tudom eldönteni, hogy mi legyen. Kifizetni maximum részletre tudnánk, de úgy is eléggé megterhelné a költségvetést. A sógornőm férje azt mondta, hagyjuk, így legalább megtanulja a lányuk, hogy vigyázzon a dolgaira, de anyósom hallani sem akar erről.